Nyomtatás

Dohányzás, mint emberi szükséglet!

Egy időben, Lovásziban a gazolin telepen voltam beosztva, a kompresszor gépházba, a szerelőcsoportba. Feladat javítás és karbantartás. Az egész telepen rettenetesen szigorú volt a dohányzási tilalom, valamint az egyéb láng,- szikra képződéssel járó munkavégzés. A gazolin telep több száz méter széles, és jelentős hosszúságban terült el. A dohányosok részére a telepen kívül egy fabódé volt elhelyezve, padokkal. A dohányosoknak nagy távolságokat kellett gyalogolva megtenni, ha élvezni akarták egymás által keltett szmogot.A csoportvezető Gerencsér bácsi, a művezető Kriska bácsi a főgépész König bácsi volt. Idős emberek. Én pedig mint gyakornok - majdani tovább tanuló - tőlük kaptam a feladatokat.

Az első napokban azt mondotta a csoportvezető "Bandikám, legyen szíves és nézze meg, hogy kik vannak a dohányzóban?" Nagyon furcsának találtam a felkérést. Nem tudtam mire vélni, hogy minek kell, ez az információ? Talán a naplopókat akarja megtudni, hogy kik is vannak ott? Vagy mi a szándéka, de olyan rendes embernek véltem, így ezt elvetettem. Elszaladtam, megnéztem, majd sietve jelentettem kik is találhatók a dohányzóban. Most már éberen figyeltem a következményeket.

A Gerencsér bácsi igen erős dohányos lévén, ugyancsak pusztította a trafikárút. Nehezen nélkülözte a cigaretta füstjét. Azonnal iránytvett a kijelölt dohányzóhely felé. De mi is történhetett a bódéban? Mert szinte rögtön visszajött.

A kissé bánatos főnökömet megkérdeztem, mi történt? Talán nem volt cigarettája? A válasz meglepő volt! Már azok, akiket ott dohányozni látott már nem voltak ott! Elmentek és nem volt ott senki sem! Egyedül pedig nem esik jól cigarettázni! Ezután már soha nem mentem el a dohányzóig, hanem valahol fusisztam, majd visszatérve jelentettem, hogy kik vannak a dohányzóban. Úgyanis mire a dohányzóba elsétált, addigra más már régen elszívta a bagóját, majd eltávozott.

Senkinek sem esett jól a füstölés, ha netalán egyedül kellett ücsörögve cigiznie, hanem, csak az a jó, ha ismerősökkel jót beszélgetve, egymásnak mesélgetve, szívhatják egymás kifújt füstjét. Azóta előttem az élet ezt csak megerősítette.

Tehát soha sem a füstölés az élvezet, hanem a mások által keltett füst benyelése, ill. a saját maguk által keltett füstnek, a mások által való belélegeztetése az igazi élvezet. Ott a dohányzóban, ha valaki bement úgy, hogy csak egyedül volt odabent, egy - két "slukk" és már el is oltotta a füstrúdját, majd inkább elment dolgozni. Úgy látszott a munka inkább biztosított számára élvezetet, mint a saját füstje. De, ha sokan voltak a dohányzóban? Akkor képesek voltak arra, hogy 3-4 cigarettát is elégettek egymás után - egy ültő helyben - de dolgozni nem mentek még el.

 

Ez azt bizonyítja, hogy csak a mások füstje az igazi! Meg kell figyelni!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned