Nyomtatás

Hűtőrendszer

A gazolintelepen különféle robbanómotorokkal hajtott erőgépek üzemeltek. A 30 db. kompresszor állította elő a különböző gáznyomást. Több Ganz erőgép szolgáltatta a szükséges elektromos energiát. Ezeknek az erőgépeknek nagyobb mennyiségű hűtővízre volt szüksége. A hűtővíz zártláncú volt, vagyis mindig ugyanaz a lágyítottvíz, keringett a rendszerben. A lágyítottvíz, hűtötte a motorokat, az átvett hőtől felmelegedett, majd a csőrendszeren került a hűtőtorony aljában elhelyezett radiátorokba, itt lehűtötte a lágyított melegvizet a felülről lehulló hideg víz, majd visszakerült az erőgépekhez, biztosítva azok üzemi hőmérsékletét. A lehulló hideg víz átvette a radiátorok hőjének nagyobb részét. Ez a melegvíz, is szivattyúk által felkerült a fából készült magas hűtőtorony tetejére. Innen esőszerűen lehullva a hőt átadta a környező levegőnek, nagy párafelhőt képezve.

Az egész hűtőtorony fából készült. A gerendázatot és a deszkázatot impregnálták,-vízhatás ellen védőszerrel vonták be. A torony kb. 4-5 emelet magas és kb. 20m. hosszú volt. Kettő darab működött. Már nagyon messziről látható volt. A légitámadások idején nem lehetett álcázni, hanem másolatot gyártottak belőle, melyet távolabb építettek fel.

 

 

A tartós üzemelés alatt, a radiátorcsövek külső részén, tetemes mennyiségű vízkő rakódott le, mely a hőátadóképességet jelentősen csökkentette. E csökkenés a nagy nyári melegben okozott gondokat. Indokolttá vált a vízkő eltávolítása. E művelet, mai szemmel nézve, nagyon is primitív volt.

A radiátorokat lekötöttük a csőrendszerről, majd a torony aljából, előre elkészített rámpára kihúztuk. Általában az északi oldalra, nehogy az uralkodó széljárás, a toronyból származó vízpermetet a nyakunkba hozza. A radiátor két oldala mellé, pallókra ülve, kalapáló mozdulatokkal, vertük le a vízkövet. A nyári melegben lengén öltözve dolgozgattunk, kalapálgattunk, négyen-hatan-nyolcan egyszerre. A torony kellemes árnyékot biztosított részünkre. Ha a széljárás megváltozott, az idő hidegre fordult, eláztunk a permetező hűtővíztől.

Ez a munka, nem dicsérte a kitalálóját, mert a radiátor külső csöveit ugyan megtisztítottuk, de a közepében lévőket nem lehetett ezzel e módszerrel elérni. Messziről nézve az elvégzett munka kiváló volt. A ” vízkő eltávolítás” után, a radiátorokat visszaszereltük a torony aljába.

A leírt módszer, mosolyra készteti a mai kor olvasóit, de a világ mindig a primitívtől haladt a modernig.

 

Ma már a hűtőtornyok helyét is nehéz megtalálni, míg az ott dolgozók, nagyobb része, „nem ezen a világon” kalapálgat.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned