Nyomtatás

A csodálatos Zala

A Zalai beszéd roppant érdekes volt számomra. Különösen érdekelt a faluban lakó idős "Betyár Józsi" bácsi kiejtése: pl.: nem azt mondta, hogy "csukd be az ajtót", hanem "szögezd bé az ajtút". Bejött hozzánk a szomszéd lánya a Mariska,”tésasszony aggyon egy tőt". Szegény anyám alig tudott rájönni, többszöri ismétlés után, hogy mit is kér. Tő az ugyanis tű volt.

 

 

A falusi gyerekekkel hamar szót értettem. ők mutattak falakatot, fazárakat. Ezeket maguk faragták. Nem lehetett egykönnyen kinyitni, holott a kulcs mindig az ajtó közelében volt lerakva.

 

Csodálatos volt a hegyen épített pince, minden családnak volt, hiszen szőlővel is foglalkoztak. Mivel a peronoszpóra az ottani szőlőket kipusztította, amerikai alanyt telepítettek, a “noát”. Ezt még permetezni sem kellett, mégis termett bőségesen. A szőlő bogyója zöldes-sárga színű, inkább aprónak mondható, nagy cukor tartalmú. Szedéskor, ha alig hogy hozzáértek, a szemek lehullottak a földre, innen lehetett szedegetni. Ezért a szüretelése bosszantó volt. Mi is gyakran mentünk szüretelni. Az asszonyok szedték, mi pedig puttonyoztunk. Hogy a puttonyba több férjen, a szőlőt meg kellett "szakítani". Ez úgy történt, hogy egy erősebb faágról a gallyakat nem egészen tőből eltávolították, -megmaradt 8-10 cm.-es csonk - majd ezzel a puttonyban lévő szőlőt megnyomkodták, erre levet eresztve, tömörödött, több fért a puttonyba. Többet lehetett egyszerre elvinni. A szüretelőknek mindig nagyon finom, helyi jellegű ételeket szolgáltak fel. Estefelé a munka végeztével, a szedő edénybe, vödörbe vitték haza a szőlőt, munkabér fejében. Én különösen a darálás és préselés műveletét szerettem. A darálás fahengeres darálóval történt.

 

Kedvencem a prés volt. Még ma is csodálattal adózom a kitalálóinak, építőinek. Igazi mestermunka valamennyi. (csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy a Göcsei Múzeumban még van, hogy nézze meg. Nem beszélve arról, hogyha még talál ilyet működés közben.) A prés minden része fából készül. Abban egyetlen más alkatrész sincs. Szeg sincs. Nagy és magas helyet foglal el, de remek vele dolgozni. Be lehet úgy állítani, hogy nem kell állandóan húzogatni. Amíg a felhúzott "tuskó" le nem ér, nyomáson tartja a kipréselendő törkölyt. Így vígan lehet mellette még mást dolgozni, vagy szundikálni. A kicsorgó mustot, csövön vezetik le a pincébe, ami általában a földbe van kivájva. Így a hőmérséklet télen-nyáron csak keveset változik. A pince teteje náddal, vagy rozsszalmával, "zsúp"-pal fedett. A lecsorgó vizet kicsi "tóka"-ba vezetik, mert innen nyerik permetezéshez a vizet. A pince fala, hatalmas bárdolt fagerendákból, -sarkoknál -keresztbe illesztve, sárral tapasztva készül. Mindegyik egy remekmű!

Utoljára frissítve: 2014. május 25., vasárnap 17:43

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned