Ezen a napon az Egervölgybe vezetett az útjuk, az olajmező egyik legszebb körzetébe. Egyik oldalról erdővel, a másikról szőlővel borított hegyoldal, madárdal, jó levegő. Nem csoda, hogy az ebédidő elérkeztével, míg a többiek a telepi ebédlőbe igyekeztek, kint maradt egy fa árnyékába dőlve. Tovább szőtte terveit arról, hogy mit is fog tenni a holnapi, az első nyugdíjas napon!

Közben a mező élete zajlott, megérkeztek az aggregátorosok az #L-206-os kútra, kútmunkálatot készítettek elő. Jancsi is odasétált hozzájuk, hogy néhány szót váltson velük, hiszen mindnyájan régi ismerősei, barátai. Felszerelték a tömlőt és megkezdték a szivattyúzást. És ekkor végzetes dolog történt! A magasnyomású tömlő levált a csatlakozóról és a kiáramló folyadék hatására félelmetes csapkodó táncba kezdett! A körülötte állók azonnal szétugrottak, menekültek előle. Elsőként Jancsi eszmélt és cselekedni kezdett! Megkerülte az ide-oda cikázó tömlőt és a kútfejszerelvényhez lépett, hogy lezárja! Nagyon jól ismert rajta mindent, hiszen munkája során naponta zárta, nyitotta, indította a kutakat. De most a sors nem így akarta! A tömlő visszacsapódott és az eszméletét vesztő Jancsit fejjel előre az akna olajos vizébe, a szerelvény csövei közé taszította!... A mentők még reménykedtek, amikor a kocsiba tették, de éjszaka a kórházban belehalt a sérüléseibe!

Kedves Látogatónk! Ha megállsz az #L-1 kút körül kialakított emlékpark olajos áldozatokra emlékeztető kopjafája előtt, gondolj Kovács Jancsira, aki nem tudta befejezni a legutolsó műszakját!