Buda Ernő olajmérnök, barátai számára Öcsi Bácsi emléke sok-sok olajos emlékezetében változatlanul tovább él. Nyugdíjas éveiben számtalan előadást tartott az olajipar történetéről, amelyeket a fiatal és nyugdíjas kollégák is mindig szívesen hallgattak. Korábban már megjelent egyik előadásának összefoglalója honlapunkon, a Magyar olajipar története a kezdetektől 1945-ig címmel. Most egy másik Lovásziban tartott előadását jegyeztem le és adom közzé ebben a cikkben, amelyben igyekeztem megtartani az előadó mindnyájunknak ismerős ízes, mesélős előadásmódját. 
***

A II. Világháború szomorú végkifejlete volt környékünkön, amikor a leventéket besorozták és elvitték védelmi vonalakat építeni. A németek elképzelése szerint a Dráva vonalánál kellett volna megállítani az előrenyomuló orosz csapatokat, ide vitték árkot ásni a fiatalokat. Ezeknek a fegyvertelen gyerekeknek nagy része orosz fogságba és a gulag büntetőtáboraiba került, ahol mint az SS egyik alakulatának önkéntes tagjait többnyire halálra ítélték őket, amit később életfogytiglani kényszermunkára változtattak! Legtöbbjük az utolsók között került haza 9 év rabság után, tőlük hallottam a következő történeteket.

Gyula bátyánk az autószerelő műhelyben dolgozott, már közvetlenül a nyugdíj előtti éveit taposta. Főnökei elégedettek voltak munkájával, csak a bortól kellett távol tartani, mert ha ivott, akkor gyakran teljesen használhatatlan állapotba került.

Történt egyszer, hogy az általános foglalkoztatás korában egy kreol atyafi megirigyelte az olajosok nagy fizetését. Annak rendje-módja szerint fel is kereste a munkaügyi vezetőt, hogy vegyék már fel dolgozni!

A háború végén lett Falusi József plébános a község papja. Kezdetben a tornyi plébánián lakott, onnét járt át misézni. Az idősebbek mesélik, hogy nagy vadász volt az atya. Gyakran előfordult, hogy ilyenkor vadászruhát öltött és puskával a kezében járta a határt. Az egyik alkalommal összetalálkozott egy gazdával, és kalapot emelve megkérdezte tőle:

A környék életében a Lakótelep megépítése hozta meg a legnagyobb változást. Az egész országból toborzott képzett és kevésbé képzett munkaerő elhelyezésére épült, minden igényt kielégítve. Jól ellátott boltok, orvosi rendelő, gyógyszertár, kultúrház. A kétemeletes, "pontház"-akban 1-2 szobás, összkomfortos lakásokba költözhettek be. Aki addig csak az udvari "budi"-t ismerte, most fürdőszobás palotába került. Nem csoda, hogy ezzel együtt a finom úri népek közé tartozónak érezték magukat. Lett is ebből számtalan olyan történet, ami azóta is közszájon kering:

A méltán híres és népszerű szeretett Takács doktorunkkal történt meg a következő eset. Az egyik szépasszony nagyon szerette volna tenni a szépet a dokinak, így amikor egy vizsgálat alkalmával felfeküdt a rendelőben az asztalra, megkérdezte:

Lovászi legnépszerűbb orvosa a mindenki által méltán szeretett Takács doktor volt. Ő egy mindennel felszerelt orvosi rendelőt működtetett valaha, rendszeresen kisebb műtéteket is elvégzett. Még röntgengépe is volt! Ha valami meghibásodott, fogta a telefont és kérte az üzemi villanyszerelőket, hogy menjenek javítani.

Kuba Endre egykori lovászi lakos keresett meg bennünket azzal, hogy szívesen közreadná rövid írásait honlapunkon. Ezt az oldalt az ilyen történeteknek szenteljük.

 Mindannyian emlékezünk arra, hogy a bányász buszokon, vagy a munkahelyi pihenőkön mennyi érdekes, többnyire vidám történet hangzott el a kollégák szájából. Itt mód van arra, hogy ne merüljenek feledésbe ezek az anekdoták. Reméljük mások is kedvet kapnak és megosztják velünk élményeiket!