Már indulásra készen voltunk, amikor megjelent egy vöröshajú hölgy, - mint később kiderült a hentes felesége - egy szót sem szólt, megfogta az asztalon lévő élelmiszereinket, a terítővel együtt, kidobta a nyitott ajtón keresztül az udvarra, ahol egy óriás kutya, nagy megelégedéssel falatozta fel a finomságokat. Talán a zsíros falatokra a kutya is megszomjazott, a boros üveg következett, a nyitott palackot elkapta a nyakánál, magasan a fejfölé lendítve kihajította, gondosan ügyelve arra, hogy bennünket le is locsoljon tartalmával. A kutya meglepődve ugrott félre az italos üveg elől, nem szokott ő bort inni. Az asztal üresen állt, nehéz lévén, más kidobni való tárgy nem akadt, most megkérdezte: maguk kicsodák? Nagy nehezen válaszoltam, - pedig ez szokatlan -" béreltük a szobát a hentestől.". Erre megragadta a mellemen az én gyönyörűnek tartott ingemet és megpróbált kitenni az udvarra. Talán ez eredményre is vezetett volna, ha le nem nézek az ingemre, megláttam, a keze csupa zsír és vörös paprika. Ez az ingemen is virítani látszott, a rálocsolt vörösborral együtt.
A lelki szemeim előtt, már láttam kárbaveszni a kirándulás sikerét, ilyen ingben többet feszíteni nem lehet, le kell mondani az esti szórakozásról, sőt hogyan magyarázom meg az esetet otthon ill. a többieknek. Amíg dobtak kifelé, felocsúdtam, hogy illene valamit tenni, de oly erősen fogta az ingem, hogy félő volt, szakadni is fog! Életemben soha nem voltam verekedős gyermek, pláne nőnemű személlyel szemben, nem láttam más kiutat, mint azonnali cselekvést. Feldühödve, egy igen erős célirányos, pofont kentem le a nagyságának! Hatása mindkettőnket meglepett. Rögtön el is engedte az én vörösre kikésztett ingemet. Ekkor a sánta hentes a szobába beérkezett és szónélkül beavatkozott.
Megragadta a nejét, hajánál fogva, úgy invitálta kifelé. Igen ám, de az asszony is edzésben lehetett, mert rögtön zacskón rúgta a párját, majd az ajtón kifelé lökte. A sánta hentes a küszöbön megbotlott, hanyatt esett, felső teste kívülre került, erre az asszony az ajtót bevágva, a férje lábát az ajtó és a küszöb közé szorította. Közben különféle hangjáték volt hallható. Volt érthető is közöttük, amiből az volt kivehető, ill. következtethető, hogy a feleség másvallású. Ezek a hangok szerintem a falú másik felén is hallhatók voltak, hangszórók nélkül is.
A kutya most már befejezte a csemegénk fogyasztását, így figyelme ránk terelődött. Látva és felmérve a helyzetet jó lett volna távozni, igen ám, de az ajtó, részben beszorítva az ordító hentestől akadályozta a kijárást, nem is beszélve a fúriáról, aki sikoltozva erőltette továbbra is az ajtó becsukását. Újra be kellett avatkozni, az asszonyt lefogtam, elvonszoltam az ajtóból, míg barátom a hentest állította fel, majd egy angolnát megszégyenítő mozdulattal kisiklottunk az udvarra. Óvatosan távoztunk, mert a kutya figyelme megoszlott a házigazdák és közöttünk. Az utcán egy kis gyülekezet volt, akik jót szórakoztak rajtunk. Elmondták, hogy az ilyesmi itt napirenden van. Most már nem is olyan jókedvűen ballagtunk vissza a parkolóba, ahol a teherautó várakozott. A körülményeket figyelembe véve lemondtunk a jó szórakozásról. Felvettük a fürdőruhát és be a vízbe. Itt töltöttük az egész éjszakát, meg a teherautón. Azóta is rettenetesen bánt, hogy én egy nőt tettlegesen bántalmaztam. Ezzel nem lehet büszkélkedni!