A teleprõl kijutva már látszott, hogy egy kisebb lakókocsi ég. Ez egytengelyes kettõkerekû vontatható zárt, ablakos jármû volt. Ebben tartózkodott rendes körülmények között a kút kezelõje. Egy percen belül odaértem. A következõ látvány fogadott: A kis lakókocsi teljesen lángban állt. Elõtte pár ember mozgott. Egy fõ a fûben feküdt. Egy fiatal nõ K. Mária éppen egy kis törölközõvel takarta el fedetlen testét, melyrõl a mûszálas ruhája teljesen leégett. T. Endre technikus, és a többiek ing nélkül tétován álldogáltak a fák között. A fûben fekvõ fiatal férfirõl leégett a ruha, õ volt a legsúlyosabban megsérülve. Az égési sérülése olyan erõs volt, hogy amikor a mentõknek segítve, az ágyra emeltük, a jobb karját csuklójánál és a hónaljánál megfogtam, emelés közben a bõre beszakadt, vérezni kezdett. A haja, szemöldöke leégett. Sz. Lászlónak hívták, aki gáztechnikus volt, most végzett az iskolában. Sérülése annyira súlyos volt, hogy sajnos, még aznap elhunyt.

A legkevésbé sérült személyt, akit sokáig agitáltam, hogy igenis be kell mennie a klinikára, mert szüksége van orvosi segítségre, õt ismertem, B. Bélának hívták. õ is fiatal technikus volt, aki nemrégen alapított családot. Agitálásom eredményes volt, elfogadta érvelésemet, beült az általam jelölt kocsiba, holott állandóan emlegette, hogy semmi baja! A nadrágján nem volt láthatóan sérülési, égésbõl származó nyom. Az ingét levetette, mert égni kezdett. A haján és a szemöldökén alig észrevehetõ pörkölési nyomok voltak. A karjain, mellkasán, hátán enyhe piros, napégette foltokra emlékeztetõ bõrfelület volt a jellemzõ. Ekkor is állandóan a K. Duci barátom járt az eszemben, hogy vele mi is történt. Az egyik erõteljes teher-gépkocsivezetõt megkértem hogy üljön be a sérült mellé az ajtó elé, nyomatékosan felhívtam a figyelmét, hogy ügyeljen a betegre, mert meggondolatlan cselekvésre is képes lehet, ha sokkba esik. A „csukott” Uaz vezetõjének, megmondottam, hogy ha a mentõvel találkozik, jelezzen neki, és a sérültet adja át! Hálát adtam a teremtõnek, hogy így elõrelátó voltam, mert a körtöltéshez érve, a sérült váratlanul felkiáltott, majd ki akart ugrani a kocsiból, kiabálta, hogy így nem akar tovább élni, de az erõs ember lefogta, rövidesen a mentõknek sikerült átadni. Még az nap helikopterrel a budapesti Honvéd Kórházba szállították, de sajnos õt is elvesztettük. Mind a hat sérült elhunyt, nem élték meg a két hetet.

A baleset elõzményei a következõk voltak. A gázkút sok gazolint termelt, a kút kezelõje seftelt a benzinként is felhasználható üzemanyaggal. A lakókocsiban szabálytalanul tároltak két 20 literes marmon kanna gazolint. A lakókocsiban csak a kút kezelõje tartózkodhatott volna, ennek ellenére hatan voltak bent. Társalogtak! Dohányoztak a tilalom ellenére! Ismerõs az eset, amikor a fiúk, csinos lányok jelenlétében mindig is bizonyítani akarnak. Nem olyan veszélyes a gazolin. Szó-szót követett, amikor az egyik fiú tüntetve kinyitotta az egyik kannát, mutatva, hogy ez nem annyira veszélyes. A kannák az ajtó mellett voltak elhelyezve. B. Béla az ajtóban állt. A kinyíló kannából a gáz kiáramlott, cigarettától belobbant. A nyitott kannából égõ gazolinsugár elzárta az ajtó kijáratát és csak azon keresztül lehetett menekülni a szabadba. A robbanás hatására a B. Béla kirepült az ajtón, így a kisebb sérüléssel megúszta, de sajnos mégis elhunyt. A kislány, annak a fiúnak a menyasszonya volt, aki a kannákat akarta elvinni. A kút kezelõjére várakoztak a kocsiban, aki rövidesen futva megérkezett, de késõn. Õt több évre kivonták a forgalomból, nem valószínõ, hogy még fog gazolinnal üzletelni.