Nélkülem ilyen nagy esemény nem történhet meg, így azonnal a helyszínen teremtem. Persze csak a számat tudtam tátani. Az acél fúrótorony rövid ideig bírta a lángok támadását, megadta magát, összerogyott.

A bányamentők kitalálták, hogy csak robbantással lehetséges a tűz eloltása. A robbanó anyagért édes apám kocsival ment, Tatabányára. Nagyon érdekelt, hogyan fogják robbantással eloltani az égő kutat.

A földgát egyik oldalán a drótkötelet rögzítették, a másik végét, átellenes oldalon, traktor tartotta feszesen. Egy csónakszerű alkotmányon helyezték el a robbanóanyagot, úgy hogy az a drótkötél mentén tudjon becsúszni, a kijelölt zónába. A traktor csörlőzte be a robbanó szerkezetet. Így a kiáramló gáz nyomása nem téríthette el. Amikor a robbanó szerkezet a célba ért elektromos úton robbantottak.

A faluban, amely 1000 méteren belül volt, aki nem nyitotta ki az ablakát, ajtóját, az új üveget rakathatott be, mert kitörtek. Iszonyúan nagyot robbant, a légnyomást, még a hegyen is éreztük, pedig az még távolabb volt. A láng kialudt, de aztán egészen a magasból újra lecsapott és égett tovább. Újabb robbantásra tettek javaslatot, most már nagyobb mennyiségű robbanóanyaggal. Végre sikerült eloltani, de a kút kitörése változatlan megmaradt. Megvizsgálták a roncsolt kutat, hogy milyen módszert lehet alkalmazni, és újra begyújtották, hogy ne szennyezze a mezőt a kiáramló olaj, addig, amíg az elfojtására felkészülnek.

Azonnal hozzáfogtak egy ferdefúráshoz, ami azt jelentette, hogy a közelben lefúrnak és majd a kitört kút talpfuratához nehéz iszapot, szivattyúznak, ami megakadályozza a gáz és olaj felszínre törését. A műveletek igen csak elhúzódtak, mire több robbantás is keserítette az ott lakók életét!

Az 1.-es tankállomásnál elhelyeztek egy piros fényforrást, amely igazodási pontként szolgált a ferdefúráshoz. A fúrás hónapokig tartott, mire siker koronázta a munkálatokat.

A kút fúrótornya, valamint a gépek egy része teljesen elsüllyedt.