Félrevert harangszó volt hallható. A füst az északi irányból volt látható, a hegy felől. Futás! Vezényeltem önmagamnak. Többen igyekeztek a hegy irányába. Pár perc múlva már a forróságot lehetett élveznem.

A pincék égtek. Sajnos itt a hegy tetején nagyon közel építették egymáshoz a pincéket, így a tűz, könnyen átterjedhetett. A pincetetők nádból, rozsszalmából, míg a pince falai fagerendákból készültek.

Segíteni szándékoztam, láttam, hogy a tűz terjedési útjában lévő pince ajtaját fejszés emberek törik be, az ajtó komoly ellenállást fejtett ki, az épület tetején már többen lovagló ülésben helyezkedtek el, mert egy nagy vizes ponyvát, húztak fel a tetőre. Ebben is segédkeztem.

Rettenetesen meleg volt. Szörnyű ordításra figyeltem fel. Az emberek igen gyorsan eltűntek a tetőről. Nekem sem volt más lehetőségem, mind védettebb oldalra gyorsan lecsúszni a tetőről. Szinte pillanatok alatt az egész tető, ponyvástól együtt lángokban állt. Az égő pincéktől 15-20 méterre, még a nedves szőlőtőkék is kigyulladtak a hőségtől. Könnyen belátható volt, hogy csak az igen távol lévő pincékből lehet a menthetőt kivinni. Késő este is még égett, ill. parázslottak a leégett pincék. Valamennyi fából volt, hatalmas présekkel.

Minden erőmet beleadva dolgoztam, segédkeztem az oltásnál, de úgy éreztem eredmény nélkül. A könnyeimmel küszködtem a látványon, tehetetlenségemben.