Rendezvényükkel bizonyították, hogy szívükben még mindig olajosnak érzik magukat, annak ellenére, hogy a jelenlegi olajipari vezetés már nem tartja említésre méltónak a Lovászi olajmezőt. Bizonyították ezt azzal is, hogy ugyan ők is megemlékeztek a mező évfordulójáról, de azt Zalakaroson, egy zárt körű rendezvényen tették, ahova azok nem is kaptak meghívót, akiknek odaadó munkájával és verejtékével Lovászi felkerült az ország olajiparának térképére.

Valaha Lovászi volt az olajipar egyik bölcsője, itt képezték ki azokat a szakembereket, akik a később felfedezett más olajmezők kitermelését megszervezték és levezették. Az itteni mező leművelése részben megtörtént, majd gazdasági okokra hivatkozva a már feltárt rétegek további kitermelését megszakították. Mára elkezdődött a felszíni létesítmények elbontása, de a terület teljes rehabilitációjára úgy tűnik az ezt szabályozó törvények ellenére még sokáig várni kell, hiszen a kutak és vezetékrendszerek felszámolása olyan sokba kerülne, amit a jelenlegi vezetés nem akar felvállalni. Várhatóan Lovászira is ugyanaz a sors vár mint az egykori nehézipari és bányaipari központok településeire, megrozsdásodott elhagyott torzók várják, hogy a természet lassan visszavegye azt ami az övé és elvégezze azt, amit azok akik a jól jövedelmező kitermelést befejezték már nem akarnak saját költségükre megtenni.

A nyugdíjas klub tagjai egy kis kiállításon mutatták be emléktárgyaikat és fényképeiket az olajmező mindennapjairól, majd Kósi József ismertette a kitermelés életútját. A megemlékezés után a klub tagjai önmagukat is megünnepelték, hiszen ebben az évben már ötödik éve dolgoznak azon, hogy a nyugdíjas évek alatt se teljenek unalmasan a napjaik, ne legyenek híjján a közösségnek, az egymásért végzett munkának. Kis ünnepségüket születésnapi tortával és beszélgetéssel, valamint természetesen tánccal zárták. 

Kérjük olvassa el a Zalai Hírlap e témában megjelent cikkét is..