Akkumulátor töltő és gumijavító műhelye külön kis rezidenciát biztosított számára, minden kényelemmel felszerelve. Nem meglepő tehát, hogy a műhelyek környékét gyakran finom illatok járták át, az öregúr ebédet főzött. Persze ez a tréfamestereknek is szemet szúrt, elhatározták, hogy megviccelik az öreget, valamilyen ürüggyel elcsalták a műhelyéből és jóízűen felfalták az ebédjét.
Miután ezt a játékot többször is eljátszották, a kárvallott bosszút esküdött. Az egyik alkalommal gondosan felkészítette a pörköltet, majd miután majdnem elkészült, hagyta magát a többiek által elcsalni. Több sem kellett az éhenkórászoknak! Rögtön megrohanták a műhelyt és buzgón ebédelni kezdtek! Hamar megállapították, hogy az öreg ma különösen jól eltalálta a pörköltet. Már az utolsó falatoknál tartottak, amikor Bandi bá visszatért és diadalmasan közéjük hajította a műhely tarka macskájának bőrét....:
- Nesztek! Most legalább már tudjátok, hogy mit ettetek! - kiáltotta kárörvendően. A jóllakott társaság pedig elzöldűlt arccal kereste a csendes sarkokat, hogy könnyítsen háborgó gyomrán.
Az öreg nagyon finom ember volt. Noha akkor még az volt a szokás, hogy mindenki a napi sajtót használta wc papír gyanánt, neki ez nem felelt meg. Rendszeresen hazulról hordta a papírtekercseket, hogy a munkahelyén sem szenvedjen hiányt. Persze ez a kollégáknak is megtetszett és rendszeresen megdézsmálták a készletet. Nem meglepő tehát, hogy Hudán néni egy idő után szóvá tette, mintha túlságosan gyorsan fogynának a tekercsek!
A ravasz öregúr persze gyorsan végére járt a dolognak! Fogott egy különösen erős cseresznyepaprikát és gondosan preparálta a papírt, majd várta a hatást. A rossz nyelvek szerint a tettesek seggen ülve radíroztak a műhely előtti betonon...
