Az alaptörténet a II. világégés idejére nyúlik vissza, amikor a lovásziak az Eger-völgybe menekültek, hogy átvészeljék a háború borzalmait. A biztonságosnak vélt borospincékben húzták magukat, de az értékeik és állataik otthon maradtak. Időnként ezeket ellenőrizni kellett. Két idősebb asszonyt küldtek haza, miközben a harcok már folytak környéken. A temető sarkához érve fergeteges aknazáporba kerültek és a közeli mély útban találtak menedéket. Szűz Máriához fohászkodtak, hogy ebből a nehéz helyzetből élve megmeneküljenek. Az imádság meghallgattatott és rövid időn belül épségben bejutottak a falu belsejébe. Később ezen a helyen a történtekre emlékezve keresztet vetettek és rövid imát mondtak el.
A Mária-fa ennek az eseménynek állít emléket.
Köszönjük Végi Csaba esperes úrnak, hogy megáldotta a Mária-fa emlékhelyet.