Hazatérése után fúrósként sikerült elhelyezkednie, az elsõ idõszakban még nem került berendezésre, a kanizsai telephelyre kellett bejárnia udvari munkákra. Akkoriban a közlekedés még nem volt igazán tökéletes, õ egy Thomas kismotorral oldotta meg. Persze hazatérése után a ruhatára sem számított gazdagnak, meg a rabruha után szerette is az öltönyt, így szívesen motorozott az egyetlen öltönyében. Méltán keltett hajnalonta nagy feltûnést a jólöltözött motorozó úriember. Kezdetben fel sem tűnt neki, de később egyre gyakrabban hallotta az őt köszöntő emberektől:
- Dícsértessék a Jézus Krisztus plébános úr!
Persze nagy kópé volt hát viszonozta is rendszeresen áldásra emelt kézzel:
- Mindörökké Ámen!
Haláláig gyakran mesélte, hogy milyen komoly úriember lett a "továbbképzés" hatására! Ma már a másvilágon ismerkedik egykori híveivel.
