Kútfejre 1941.-ben költöztünk. A helyi lakosoknak nagyon jól jött, hogy a MAORT – Magyar Amerikai Olaj és -Földgáztermelő Részvény Társaság - megkezdte az olajmező feltárását. A környéken található, munkaerőt, szükséges anyagokat jó pénzért helyben felvásárolták. Régebben a lenti, vagy a letenyei 10-22km.-re távoli piacra vitték, -gyalogosan- a tejet, tojást, baromfit értékesíteni. Munkahely a közelben sehol sem volt. Megismerkedtünk a falu lakosságával.

Valószínű 1943-ban kitört a Kútfej községtől keletre fekvő olajkút. A kiáramló gáz, iszap, olajosvíz magasan, nagy hangerővel bömbölve harsogott. Jelezve, hogy komoly erők uralkodnak a mélységben.

A szél hatására a környék fokozatosan megváltozott. Az iszap, olajosvíz mindent elborított. A mentőegységek fokozatosan földgátakkal vették körbe a robajló kutat. Megakadályozták az olaj, iszap elfolyását, a környezet további károsodását. Közben megkezdték a műszaki mentést.

A kút alapjait megrongálta a kiáramló gáz, iszap, az acéltorony megdőlt. A kihúzott fúrószár, csőrakat összeverődve szikrákat keltett, a gáz begyulladt, lángra késztette az összegyűlt olajat. Lángjai 60-100 méteresek voltak. Nagyszerű tájékoztatást adtak az éjszakai, valamint a nappali repülőknek. Ebben az időszakban kezdődött meg Magyarország bombázása, valamint a keleti front légierővel való támadása. Olaszország déli része, Szicília kiváló repülőtereket adott az angol-amerikai légi erőnek. Lovászi, Balaton, pedig remek tájékozódási pontokat biztosított a célterület eléréséhez.

A szovjet csapatok beáramlása után megkezdődött az ország újjáépítése. Az üzemben megalakult az „üzemi bizottság” melybe tartozott az üzem gazdasági vezetése, a pártvezetés, a szakszervezet. Méltóképpen meg kellett ünnepelni a kijelölt felszabadulási napot, április 4.-t

Váltó, stafétafutást szerveztek Lovászi-Zalaegerszeg viszonylatban. Egy ponyvás teherautó volt a kísérő, amelyen a váltótársak, valamint az elfáradt futók foglaltak helyet.

A Nagyalföldi Kõolaj és Földgáz Termelõ Vállalat Szállítási Üzemegység dolgozója voltam. 1968. máj. 14.-én. 9h. 15-kor berohant egy gépkocsivezetõ és jelezte, hogy látta, hogy ebben a pillanatban, egy füstfelhõ szállt fel az 1.-es gázkútnál, robbanás kíséretében. Kértem a szállításrendezõt, hogy azonnal értesítse a tûzoltókat, én pedig az ügyeletes kocsival a helyszínre robogtam.

A nyári hétvégeken indított a vállalat ponyvás teherautót, az elvitt bennünket, Balatonra, Hévízre, majd másnap estére visszaérkeztünk. Egy ilyen úttal kapcsolatban történt, hogy megérkezésünk után, a barátommal elindultunk éjjeli szállást keresni. A helybéli henteshez betérve érdeklődtünk, tud-e ebben segítségünkre lenni. Azonnal megmutatta a különbjáratú kisszobájukat, amelyet erre a célra használtak. A szoba udvarra nyílt, egy lépcsőfoknyit alacsonyabb volt, mint az udvar. Megegyeztünk, rögtön be is költöztünk. Kis idő múlva a sánta hentes bekopogott, felajánlotta, az üzletében kapható nagyon finom töltött borjúhúst. Vettünk belőle, hiszen ez kuriózum volt ebben az időben, elkezdtük a falatozást. Átöltöztünk. Rajtam fehér ”porcelán" nadrág, almazöld rövidújjú műszálas ing volt. Nagyon büszke voltam a gyönyörűnek tartott ingemre. A hentes újra bejött és mondta, hogy nagyon finom vörösbora van azt is olcsón adja. Megkötöttük az üzletet, kifizettük.

A szovjet katonák harc nélkül, foglalták el Lovászit. Nem volt ágyúzás, lövöldözés.

A „buzgó mócsingok” jelezték, hogy az üzemben a munkát el kell kezdeni. A telefonközpontba mentem szétnézni, érdeklõdni, hogy másfelé mi újság van, amikor egy fegyveres orosz katona beterelt a fõmérnöki irodába. Itt már két-három ismert munkás várakozott. Megmondani senki nem tudta miért, minek is vagyunk ott, de kimenni nem volt szabad, az õr vigyázott ránk. Rövidesen már 32 fõ várakozott, mire jött a hír, megyünk segíteni az elakadt jármûveket kitolni az útra. El is indultunk Tornyiszentmiklós, majd Dobri felé. Itt valóban több kisebb híd romokban hevert, melyeket az ártéren keresztül kellett kikerülni, majd visszavergõdni a szilárd útra. Nem volt egyszerû, felázott az agyagos talaj, a jármûvek összevágták, szóval saját erõbõl ezeken nem lehetett átjutni, csak kézi erõ igénybevételével. Itt a nagy kavarodásban rövidesen felfogtam, hogy az én gyenge, gyermeki segítségem nem is ér semmit, így megkezdtem az "elszakadási hadmûveletem". Még a sötétség beállta elõtt hazatértem, kíséret és engedély nélkül.

A gazolinról tudni kell, hogy az egy igen gyorsan illanó, benzinnél is könnyebb fajsúlyú folyadék, az olajat oldja. Olajjal szennyezett munkásruhát percek alatt lehetett foltmentesen kitisztítani. A gazolin beszerzése nem okozott gondot. Csak a tartály oldalán kellett megnyitni a csapot, alátenni a vödröt, elzárni a csapot, ha tele lett a vödör, nem volt szükség, sem engedélyre, sem különféle adminisztrációra. Mindezt tudta a Duci is, - sajnos így múlt időben! Szerettük, nagyon rendes fiú volt.

A nyári nagy melegben mindenki keresi a felfrissülési lehetőséget. A tűző napon álló, haladó gépkocsikban ugyancsak felforrósodik a levegő. Ilyenkor egy kis hűsítő folyadék, gyümölcslé, vagy gyümölcs, csodákra képes. A furfangos kormánytekerők leleményes emberek. Megtalálták a módját, hogyan üdítsék fel magukat. A garázsban összegyűlt überokos gépkocsivezetők kitalálták, hogyan kell gyorsan lehűteni a dinnyét. Egy vízzel teli vödörbe betették a dinnyét, majd a propán-bután gázt a palackból csövön a vízbe vezették, ahol a gyors kiterjeszkedés hatására a vizet, dinnyét lehűtötte. Bevett, kipróbált eljárás volt már, gyakran alkalmazták a nagy melegben felfrissülésre. Nem számoltak azzal, hogy a dohányzás ártalmas az egészségre.

 

Nem véletlen az, hogy tiltják a dohányzást, valamint a nyílt láng használatát a robbanásveszélyes üzemekben. Amikor megfúrták, termelésbe állították az első gázkutat, a fatüzelésről gyors ütemben álltak át a gáztüzelésre. A gépkocsikat is átállították gázüzeműre, /ezt a háborús helyzet indokolta./ a tehergépkocsik két oldalára, valamint a hátuljára is szereltek tartókat, amelyekre 22 kg.-os propán-bután gázt tartalmazó palackot szereltek fel. Egy palackkal 120-150 km.-t lehetett megtenni. Személykocsival többet, itt a palack elhelyezése legtöbbször a fülke tetejére került. Ebben az időben, a gépkocsijavító műhelyben dolgoztam.

 

Egy időben, Lovásziban a gazolin telepen voltam beosztva, a kompresszor gépházba, a szerelőcsoportba. Feladat javítás és karbantartás. Az egész telepen rettenetesen szigorú volt a dohányzási tilalom, valamint az egyéb láng,- szikra képződéssel járó munkavégzés. A gazolin telep több száz méter széles, és jelentős hosszúságban terült el. A dohányosok részére a telepen kívül egy fabódé volt elhelyezve, padokkal. A dohányosoknak nagy távolságokat kellett gyalogolva megtenni, ha élvezni akarták egymás által keltett szmogot.A csoportvezető Gerencsér bácsi, a művezető Kriska bácsi a főgépész König bácsi volt. Idős emberek. Én pedig mint gyakornok - majdani tovább tanuló - tőlük kaptam a feladatokat.

46. oldal / 47

Képviselő testület

Lovaszi cimer

Kovács Ferenc polgármester

Testületi tagok:
András Csabáné alpolgármester
Cseke Lászlóné képviselő
Hóbor Róbert képviselő
Kovács Ágnes képviselő
Páli Tibor képviselő
Varga László képviselő

Elérhetőség: 06-30/237-1334

Roma Nemzetiségi Önkormányzat

Orsós Attila elnők
Károlyi Julianna eln.hely.
Orsós György képviselő

Elérhetőség: 06-30/393-7879

Települési adatok

2024. január

0-17 éves 196
18-59 éves 612
60-99 éves 348
Összesen 1 156

Részletes adatok...


 Az Önkiszolgáló Étterem menüajánlata

Étlap 2024.07.22 - 2024.07.26-ig

Étlap 2024.07.29 - 2024.08.03-ig

 

Vasfüggöny Múzeum és Bunkerlátogatás

 ovohely

Kedves látogatóink számára lehetőséget biztosítunk a légópince idegenvezetéssel történő látogatására. 

Felnőtt belépő: 1000 Ft/fő
Diák és nyugdíjas: 500 Ft/fő;

10 főtől felnőtt csoportoknak: 8000 Ft/csoport
Szünnap: vasárnap, hétfő
 
 Jelentkezés: bunkerlovaszi(a)gmail.com
+36 30 265 9614 (9:00 - 17:00)
Joomla templates by Joomlashine