Az idelátogatók mindig rácsodálkoznak a nagyterem karzatának reliefjére Alkotója Vörös János szobrászművész (1897-1963) az olajipari dolgozók mindennapjainak állított művével emléket. Láthatjuk munka, illetve szabadidős és sport tevékenység közben is a munkásokat és családjukat. A mű modelljei valós személyek, itteni embereket mintázott meg. Igyekeztünk a még élőktől megtudni a részleteket, így most már mód van arra, hogy az utódok is megismerhessék nagyapáik fiatalkkori tevékenységét.

Alsó képünkön az egyes alakokra kattintva több részletet is meg tud figyelni.

1953. december 21-én avatták a Lovászi Kõolajtermelõ Vállalat új létesítményét, az Olajbányász Mûvelõdési Házat. 1954. január 1-én kezdte meg mûködését, a megye akkori legnagyobb és legkorszerûbb mûvelõdési intézménye. Hamar népszerûvé vált az üzem dolgozói és a község lakói körében. Sorra alakultak az amatõr mûvészeti csoportok, illetve itt találtak új otthonra a már mûködõk, mint a fúvószenekar, színjátszó csoport. Megalakult a néptánc csoport, az énekkar. Helyet kapott az épületben a modellezõ szakkör, az újítók klubja. Rendszeressé váltak a Déryné Színház vendégjátékai, a "Gördülõ Opera" elõadásai.
A mûvelõdés felfelé ívelõ korszaka egészen addig tartott, amíg az olajipar meghatározó szerepet játszott a község életében.
Az olajipar lassú kivonulásával megszûnt a mûvelõdési ház "aranykora", egyre kevesebb jutott felújításra, korszerûsítésre, és a tartalmi munkára. Az itt élõk a nehézségek ellenére is, magukénak vallják az intézményt, és az adott kor lehetõségeit kihasználva éltek is vele. Változó világunkban a mûvelõdési ház sajátos eszközeivel, lehetõségeivel, alkalmazkodott azokhoz az igényekhez, melyek a fenntartók és a házat látogatók részérõl felmerültek. A 70-es években erõteljesebben mutatkoztak tevékenységünkben az üzemi és ifjúsági rendezvények. A 80-as évek végétõl egyre inkább a községben élõk igényeinek kiszolgálása került elõtérbe, az üzem leépítésével megszûnt a korábbi kötõdés.
A mûvelõdési ház fenntartója továbbra is a MOL RT, de a fenntartáshoz, mûködéshez 1994 óta egyre jelentõsebb segítséget nyújtott a Községi Önkormányzat is míg végül kivásárolta, így saját tulajdonba került, a fenntartás minden nyűgével együtt. 
Ma lényegesen kevesebb kisközösség mûködik intézményünkben, mint az "aranykorban".
Az 1977-ben megszûnt néptánc csoport után, több mint 19 év elteltével van ismét néptánc a mûvelõdési házban. Igaz, ez most két korosztályos gyermekcsoport, 34- és 18 fõvel, Cserti Anikó pedagógus vezetésével.

A ház 45 éves történetében többször is mûködött a népi díszítõmûvész, vagy kézimunka szakkör, 1982 óta a legrégebbi mûködõ kiscsoportunk, melynek foglalkozásain az ügyes kezû asszonyok, lányok megismerkedhetnek a népi hímzéssel, kézi szövéssel és a gyöngyfûzéssel.
Évente kiállításon mutatják be elkészült munkáikat, de több alkalommal eljutottak munkáik megyei és országos kiállításra is. 
Míg a kezdetekkor a fiatalság jellemezte községünket, a 80-as évek elejére egyre több lett a nyugdíjas korú lakosság száma a településen, a fiatalok nagy része elvándorolt. Már a 70-es évek közepén voltak kísérletek a nyugdíjas-klub létrehozására, folyamatos mûködésük 1982-ben kezdõdött meg. A nyugdíjas-klub közel 40 fõvel kezdte mûködését Jordanics Antal vezetésével. Az elmúlt 16 évben számtalan közös kirándulás, színházlátogatás, nyugdíjas klubtalálkozó, és sok-sok elõadás emlékét õrzik. Természeténél fogva a klub tagsága változik, új nyugdíjasok jönnek, a régiek közül sokan itt hagynak bennünket, és már csak a temetõben látogathatjuk õket. A klub tagjainak száma 30-50 fő között változik, napjainkban egyre nagyobb aktivitással.
A mûvelõdési ház igazi profilja, a kisközösségek mûködtetésén kívül mégiscsak a rendezvények szervezése, rendezése.
Míg a 80-as évek közepéig elsõsorban a politikai jellegû rendezvények domináltak, állami és társadalmi ünnepek formájában, addig ez a fajta rendezvény szinte teljesen megszûnt. Pedig ma is vannak állami ünnepeink!
Ma már anyagi lehetõségeink nem engedik meg, no meg az érdeklõdés sem akkora, hogy neves elõadómûvészeket lássunk vendégül. A teljesség igénye nélkül álljon itt azok névsora, akikkel személyesen találkozhattak a falu lakói: Szirtes Ádám, Szemes Mari, Pécsi Ildikó, Sztankay István, Schütz Ila, Psota Irén, Mikó István, Juhász Jácint, a könnyûzene hazai képviselõi közül Koós János, Aradszky László, Korda György, Komár László, Soltész Rezsõ, az Apostol, a Neoton együttes. A kabaré két kiválósága Hofi Géza és Sas József, és sorolhatnánk a sort.
Ma már jóval kisebb az igény azokra az ismeretterjesztõ elõadásokra, melyek nélkül elképzelhetetlen volt egy mûvelõdési ház programja. Ezen programok keretében olyan országosan ismert személyiségeket ismerhettünk meg személyesen, mint Dr Czeizel Endre, Gárdos Miklós, Bernáth György, Oltványi Tamás, vagy a filmrendezõk közül Kovács András, Bacsó Péter.
A rendezvények sajátos részét alkotják az általános iskolával közösen megvalósított gyermek programok.
Ezek mind a mai napig fennmaradt hagyományos rendezvények. Rendhagyó tanítási órák, gyermekszínházi és bábelõadások. Gyermekfarsang, Mikulás-est, Fenyõünnep és természetesen a Gyermeknap.

A belső tereket stukkó díszítésekkel tették szebbé. Külön figyelmet érdemel a nagyterem erkélyének reliefje, amely a közösségi élet eseményeit mutatja be. Alkotója Vörös János szobrászművész (1897-1963).