A szovjet katonák harc nélkül, foglalták el Lovászit. Nem volt ágyúzás, lövöldözés.

A „buzgó mócsingok” jelezték, hogy az üzemben a munkát el kell kezdeni. A telefonközpontba mentem szétnézni, érdeklõdni, hogy másfelé mi újság van, amikor egy fegyveres orosz katona beterelt a fõmérnöki irodába. Itt már két-három ismert munkás várakozott. Megmondani senki nem tudta miért, minek is vagyunk ott, de kimenni nem volt szabad, az õr vigyázott ránk. Rövidesen már 32 fõ várakozott, mire jött a hír, megyünk segíteni az elakadt jármûveket kitolni az útra. El is indultunk Tornyiszentmiklós, majd Dobri felé. Itt valóban több kisebb híd romokban hevert, melyeket az ártéren keresztül kellett kikerülni, majd visszavergõdni a szilárd útra. Nem volt egyszerû, felázott az agyagos talaj, a jármûvek összevágták, szóval saját erõbõl ezeken nem lehetett átjutni, csak kézi erõ igénybevételével. Itt a nagy kavarodásban rövidesen felfogtam, hogy az én gyenge, gyermeki segítségem nem is ér semmit, így megkezdtem az "elszakadási hadmûveletem". Még a sötétség beállta elõtt hazatértem, kíséret és engedély nélkül.

A gazolinról tudni kell, hogy az egy igen gyorsan illanó, benzinnél is könnyebb fajsúlyú folyadék, az olajat oldja. Olajjal szennyezett munkásruhát percek alatt lehetett foltmentesen kitisztítani. A gazolin beszerzése nem okozott gondot. Csak a tartály oldalán kellett megnyitni a csapot, alátenni a vödröt, elzárni a csapot, ha tele lett a vödör, nem volt szükség, sem engedélyre, sem különféle adminisztrációra. Mindezt tudta a Duci is, - sajnos így múlt időben! Szerettük, nagyon rendes fiú volt.

A nyári nagy melegben mindenki keresi a felfrissülési lehetőséget. A tűző napon álló, haladó gépkocsikban ugyancsak felforrósodik a levegő. Ilyenkor egy kis hűsítő folyadék, gyümölcslé, vagy gyümölcs, csodákra képes. A furfangos kormánytekerők leleményes emberek. Megtalálták a módját, hogyan üdítsék fel magukat. A garázsban összegyűlt überokos gépkocsivezetők kitalálták, hogyan kell gyorsan lehűteni a dinnyét. Egy vízzel teli vödörbe betették a dinnyét, majd a propán-bután gázt a palackból csövön a vízbe vezették, ahol a gyors kiterjeszkedés hatására a vizet, dinnyét lehűtötte. Bevett, kipróbált eljárás volt már, gyakran alkalmazták a nagy melegben felfrissülésre. Nem számoltak azzal, hogy a dohányzás ártalmas az egészségre.

Nem véletlen az, hogy tiltják a dohányzást, valamint a nyílt láng használatát a robbanásveszélyes üzemekben. Amikor megfúrták, termelésbe állították az első gázkutat, a fatüzelésről gyors ütemben álltak át a gáztüzelésre. A gépkocsikat is átállították gázüzeműre, /ezt a háborús helyzet indokolta./ a tehergépkocsik két oldalára, valamint a hátuljára is szereltek tartókat, amelyekre 22 kg.-os propán-bután gázt tartalmazó palackot szereltek fel. Egy palackkal 120-150 km.-t lehetett megtenni. Személykocsival többet, itt a palack elhelyezése legtöbbször a fülke tetejére került. Ebben az időben, a gépkocsijavító műhelyben dolgoztam.