Lovászi község honlapja (www.lovaszi.hu)

A honlap üzemeltetője Lovászi Közös Önkormányzati Hivatal.

8878. Lovászi, Kútfeji út 112.
Telefon/FAX: 92/576-020

e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát." target="_blank" style="color: #1155cc; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: normal;">lEz az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Polgármester: Léránt Ferenc

Jegyző: dr. Novák Anett

“Louazi” - “lovászoké”

Neve arra utal, hogy fejedelmi, illetve királyi szolgálónépek lakták. Ez a szervezet a 13. század közepén már felbomlófélben volt. A szakirodalom szerint azok a falvak, melyeknek nevéből is kitűűik, milyen szolgáltatással tartoztak, a legkorábbi alapításúak, vagyis nem kizárt, hogy már István király előt létezhettek. Az oklevélpusztulások következtében írásban csak jóval később említik e falvakat. 

1347-ben Lyndwai Miklós és Márton, a Kerka-melléki bán és fiaik a vasvári káptalan jelenlétében visszaállítják a viszálykodás idején lerombolt régi határjeleket.

1399-ben Bánfi László emelt panaszt Bánfi János ellen, hogy Louaz-i birtokáról egy Márk nevű jobbágyot elvittek.

1408-ban királyi ember, Lovászy Nagy Jakab, 1416-ban Lovászy Bálint, 1452-ben Lovászy Elles János nevével találkozhatunk.

1415-ben Zsigmond Szécsi Miklósnak adományoz bizonyos Lowaz-i részbirtokot: 7 és fél jobbágytelket a Kerka mellett, amelyről azt mondja, hogy “országos szokás szerint jutott a király kezére, s most jogtalan kezek tartják elfoglalva”. 1469-ben Barkóczi Jánosról hallunk. 1513-ban 9 jobbágy portája volt itt Hegyi Istvánnak és Nemes Tamásnak. 1524-ben már az özvegyének itteni jobbágyait említik, akik verekedésbe keverednek. Az ügy kivizsgálására a királyi kúriára idéztetik őket.

1557-ben Barkóczy László hűtlenség folytán elveszítette Lovászi részét, melyet Kerecsényi András kapott meg. A Barkóczy rész leányágon a Bakács-család kezére jutott, akik 1715-ig birtokolták. Szintén hűtlenség áldozatai lettek a Hegyiek, akiknek birtokát Bánffy László kapta meg. A Raykiak, akiknek anyjuk Hegyi lány volt, hamarosan aztán mégis visszakapták azt a királytól. Ők 1737-ig voltak birtokosok Lovásziban.

1697-től Jakasics András nevéről hallunk, aki a Bakács-család részét vásárolta meg. A Jakasics-féle birtok örököseitől vásárolt területeket Osvald József, mintegy 120 holdat, amelyet 1945-ben földreform keretében felosztottak az itteniek között.

Szintén az 1322-es oklevélen említik Kutfejt is Lovászival együtt.

Tudni kell, hogy ebben az időben két Kutfej nevű település létezett. Az egyik Oltárc mellett, amely mára teljesen eltűnt és a Lendvától keletre eső mai Kútfej. Mindkettő a Bánfiak birtoka volt.

A Kerka: említése 1117-ben Carca, 1322-ben Kyrka, 1347-ben Karka és 1360-ban “Fluvium Karyka” alakban fordul elő okleveleken. A XV. században írják Kerka-nak.

Borászat: már a XI. században írásos adatok vannak az itteni szőlőtermesztésről. 1512-ben a zágrábi káptalan bortized jegyzetében szerepel a lovászi hegyen tizedfizetők névsora. 1715-ben 532 1/2 vödör tizedbor gyűlt össze a lovászi hegyen, ennek tízszerese volt a bevallott termés. Három nemesi falu: Dedes, Dobri és Lovászi szőlőhegyein ekkor 1205 1/2 vödör tizedbort szedtek be. Ez nem sokkal kevesebb, mint az uradalom Kerkán inneni részén az összes faluk bortizede volt.

Az 1774. évi (dicalis) rovatos adólajstromon a következőket olvashatjuk: (Lovászi) “Vineas habet bonas, bené fimitas et feritiles, vina stabila, et generosa preferentes, ideo ad classem primam”. Magyarul: jó szőlők vannak, jól trágyázottak és termékenyek, jól tartható nemes borokat termelnek, ezért első osztályba sorolva. Ilyen az egész megyében csak Keszthely és Badacsonytomaj hegyein fordul elő legközelebb, a szőlők zömét 2-3. osztályba sorolták.

Tóth Sándor

Bányász Sportkör

Bányász Horgász Egyesület

Nyugdíjas Klub

Kerka-völgye Baráti Kör Egyesület

Lovászi Általános Iskola Gyermekeiért Alapítvány

Lovászi Olajbányász Vadásztársaság

Lovászi természetföldrajzi viszonyait a mezsgyejelleg határozza meg. A sors keserű fintora, hogy a XX. században politikai földrajzi szempontból is ez volt a meghatározó. A település a Kerka-vidék (Hetés) és az annak részét képező Lenti – medence, valamint a Mura-völgyi-sík találkozási pontjánál fekszik. Távolabbról szemlélve a vidéket, azt a nyugat-magyarországi peremvidék részének tekintjük, ezt a földtani jellemzők is megerősítik. Hála a kőolaj-előfordulásnak, a rengeteg kutatófúrásnak, az átlagosnál sokkal részletesebb kép bontakozik ki előttünk a roppant mélységekről. Az öt-tíz millió évvel ezelőtt itt hullámzó Pannon-tenger több ezer méter vastag üledéket hagyott maga után homokkő, márga és agyag formájában. Mintegy ezer-ezerötszáz méter mélységben ezek a kőzetek rejtik az értékes kőolajat és földgázt: felszínre hozható részének nagyobbik hányadát már felhasználta az örökös energiaéhségben szenvedő XX. századi ember. A felszínen – főként a dombhátakon – ugyancsak a pannon üledékek dominálnak, míg a folyóvölgyben a jelenkori – esetleg néhány tízezer éves – folyóvízi hordalékok a jellemzőek. A tájat hajdanán erősen átformáló ős-Mura vidék kavicstakarója helyenként ugyanúgy előbukkan, mint a vályog és a vörös agyag. A térszín – alapvetően az Alpok hordalékkúpját képezi – általános lejtési iránya dél-délkeleti.

Az egész országra jellemző nedves kontinentális éghajlat errefelé különösen nedves: a csapadék eléri az évi kilencszáz millimétert. Ez a csapadék mennyiség a domboldalakról lefolyó számos kisebb patakot tart életben, vizüket a teraszos völgyben futó Kerka veszi fel. A térség éghajlatát, a fekvéséből adódóan, óceáni és mediterrán hatások is módosítják, lényegében mérséklik. Ez az oka az enyhébb télnek és a nem túl forró nyárnak. Az évi középhőmérséklet 9,5 Celsius-fok, amely alacsonyabb az átlagosnál, és kifejezetten alacsony az évi napfénytartalom. Ezzel összefüggésben korán, már október közepe előtt beköszöntenek errefelé a fagyok, amelyek rendszeresen április végéig előfordulnak.

Településünk határának meghatározó természetföldrajzi tényezője a Kerka. A folyó Vas megyében, a szentgotthárdi járásban fekvő Kerkafő (1920 óta Szlovénia) község határában ered. Zala megyét Dobraföldénél (ma Magyarföld) éri el, Csesztreg, Lenti, Szécsisziget, Lovászi és Kerkaszentkirály község határát érintve Muraszemenyénél éri el a Murát. Hossza mintegy hatvan kilométer, folyása a szabályozások előtt szeszélyesnek mondható, partjait végig füzesek kísérték. Nevének első említése Carcaként egy 1117 – 1121-ben kelt oklevélben fordul elő, eredete tisztázatlan. Van magyarázat, amely szerint Attila első feleségéről, Kerkáról vagy Krekáról kapta volna. Határfolyóként is szerepelt a Kerka menti községek között, a folyó medrének közepe képezte a határt.

Áradásaival, különösen Lovásziban, sokszor nagy károkat okozott. A réteket szinte minden évben elöntötte, a faluban is házakat sodort el vagy döntött romba. Legutóbb 1951-ben árasztotta el Lovászit, akkor néhány ház is elpusztult. 1952 után a malmokat leállították, többet közülük – így a lovászi malmot is – lebontották, a zsilipeket szétszedték.

A Tekéntetes Nemes Zala Vármegyének vízi leírásában (1832) olvasható: „Ezen folyónak ágya, minthogy rendetlen tekervényes, iszapos, és dőlt fákkal tellyes, mégis a rajta lévő, s egymást követő malmok is a vizet az ő rendes folyásában annyira felfogják, hogy majd minden nagyobb eső után á kerüllye fekvő viédékre ki csapna, és ezáltal több tetemes Károkat, a mellette lévő birtokosoknak szülve, - mivel a legszebb réteket, Legelőket, és erdőket, ezen gyakori kicsapongásával, elposványosétván, terméketlen, és hasznavehetetlenre változtatja: ezen esetre a tisztogatása az emlétett folyó ágyának, és az ebben heverő törzsökök és dültfáktól való fölszabadéttása, láczatik igen szükségesnek lenni…” de csak az 1846. és 1847. évi megyei közgyűléseken kerül napirendre a Kerka vizének rendezéséhez tartozó munkálatok teljesítése, ami azonban még hosszú ideig terv marad. 1960-ban végeztek komolyabb folyószabályozást az árvízveszély megelőzésére.

A régi, hússzegény világban jelentős szerepe volt itt a halászatnak. A Kerka vize 1950 előtt tiszta, iható minőségű, és halakban bővelkedett. A szabályozások előtt rákászat is folyt, főleg a tormaföldi és dobri patakban, de a Kerkán is. A szécsiszigeti és tormaföldi határnál a folyó medrének elterelése folytán keletkezett holtágon mindig gazdag volt a zsákmány, főleg ponty került a hálóba vagy a kosárba. A Kerkán csuka-, compó- és harcsafogás volt a leggyakoribb. A hirtelen elvonuló árvizek után nemegyszer hatalmas harcsák rekedtek a réti tócsákban: előfordult, hogy egész szekérrel lehetett a könnyű zsákmányt elszállítani.

A Kerka folyó a ma embere számára is érdekes. Bizonyíték erre a 2000-ben – a helyi Kerka- völgye Baráti Kör elnevezésű helyi civil szervezet által – szervezett Kerka túra. A túra fő célkitűzése az volt, hogy megkeressék Szlovéniában a Kerka forrását, és innen gyalogosan elindulva végig kövessék a folyó útját a Murába való torkolatáig.

Gyerekeknek és felnőtteknek is nagy élmény volt többek között, amikor elhelyeztük azt az emléktáblát, melyet a két nemzet trikolórjával kötöttünk át. Pár évtizede ez a túra elképzelhetetlen lett volna, ugyanis az államhatárokat mindkét oldalon szigorúan őrizték. Nem csoda, hogy egy 1973-ban íródott útikönyv a Kerka forrásvidékét Ausztriában jelöli meg. Valóban igaz, közel a hármashatárhoz, két völgy településtől délre, a szlovén határ túlsó oldalán Cepincinél (Kerkafő) ered, két ágból a mi kedvenc patakunk, folyónk, a Kerka. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy alig egy hónappal később egy másik csoport is felkereste a számunkra oly kedves vízfolyás eredetét, és a Geo-Environ Környezetvédő Egyesület tagjai Dr. Tóth Imre, a Szegedi Tudományegyetem tanára vezetésével kiépítette, új kútgyűrűt helyeztek el, majd a forrás fölé kis tetőt emeltek. Nekünk mégis jó érzés volt, hogy elsőként mi bukkantunk a forrásra, még eredeti állapotában. 

Településünk múltja

Lovászi Zala megye délnyugati felében a Kerka völgyében, annak jobb partján, a Lentit Letenyével összekötő út mentén fekszik.

A település neve arra utal, hogy a kora Árpád-korban az itt élők királyi szolganépek voltak. A település első írásos említését 1322-ből ismerjük. Az oklevél 1335. évi átirata szerint Károly Róbert király visszaadja Lyndvai István bán fia Miklósnak – a Bánffy család ősének – itt fekvő birtokait. 1347-ben Lyndvay Miklós és Márton és fiaik a vasvári káptalan közbejöttével visszaállítják a korábban lerombolt régi határjeleket. A későbbi oklevelek 1408-ban a lovászi Nagy Jakabot, 1416-ban Lovászi Bálintot, 1452-ben Lovászy Elles Jánost, mint helyi nemeseket említik. 1415-ben Zsigmond egy, a Kerke melletti Lovásziban fekvő, hét és fél jobbágytelekből álló részbirtokot adományozott Széchy Miklósnak. 1469-ben tűnik fel az oklevelekben Lovászi Barkóczy János, mint királyi ember.

A török időket a falu szerencsésen átvészelte, bár 1593-ban egy nagyobb arányú ellenséges portya során a település jelentős része elpusztult. És a lakosság nagy része is rabságba került. Ezzel együtt a XVII. század során a gyakran felégetett és lerombolt szomszéd falvak lakói éppen itt leltek menedéket.

A jelenlegi falu csupán 1964-ben jött létre két ősi település, Lovászi és Kútfej egyesítésével. Kútfej első ismert birtokosa Haholt István fia Lyndvai István volt. A falut egészen 1644-ig a család leszármazói birtokolták. Tőlük a birtok Nádasdy Tamásra, majd annak fővesztése után a kincstárra szállt. A török időkben a falu teljesen elpusztult. Újratelepítése 1676-ban indult meg. A birtokot 1690-ben Esterházy Pál nádor szerezte meg, s a család egészen 1848-ig, mint a lendvai uradalom részét birtokolta azt. 1770-ben az Esterházyaknak Kútfejen hat egész telkén tizennégy jobbágy és hét házas zsellércsalád élt. 1780-ban Lovászit négy földesúr birtokolta.

A földművelés mellett jelentős megélhetési forrást biztosítottak a Kerka-melléki szőlők. E kultúráról már XII. századi okleveleink is szólnak. A Lovászi-szőlőhegyet 1374-ben említik. Az oklevél tanúsága szerint a falu határa hosszasan a hegyi szőlők között vezetett. A XVIII. Századi adóösszeírások is „jól tartható, nemes borokat termelő” faluként írják le. Itt a szőlőhegyen már 1714-ben állott egy fából épített kis kápolna. Ezt Jakasics András 1747-ben téglából át-, illetve újjáépítette. A kápolna a második világháború alatt elpusztult.

A trianoni békeszerződés következtében az amúgy is peremhelyzetben lévő település sorsa szinte kilátástalanná vált. 1930-ban, Lovásziban, 290 gazdaságban művelték a falu mintegy 1074 holdas határát. Kútfejen is hasonló volt a helyzet. 1935-ben 235 gazdaságból 205 nem haladta meg az öt holdat. A földhiány következtében sokan kényszerültek summás munkára. ők elsősorban Tolna, Fejér és Baranya megyékben kényszerültek munkát vállalni.

Ebben a szinte kilátástalan helyzetben, amikor a német hadsereg a franciaországi bevonulásra készülődött, a MAORT (Magyar Amerikai Olajipari Rt.), Lovászi, Kútfej és Tormafölde határában kiváló minőségű kőolajat talált. Az első termelő kutat 1940. december elsején állították üzembe. Szűk egy év alatt a térségben 22 kutat mélyítettek, és valamennyi sikeres volt. A termelés üteme dinamikusan nőtt. Hamarosan felépült a két falu között az üzem is, mellette pedig egy önálló olajos lakótelep. A kemp - ahogy a telepet nevezték – külön világ volt. Két emeletes, úgynevezett „pontházak” épültek. Lakások és boltok (cipő bolt, hús bolt), szociális létesítmények (orvos, fogorvos, gyógyszertár), utak, közvilágítás és gázvezeték, iskola, strand, sportlétesítmények (futballpálya öltözővel, tekepálya, teniszpálya), kultúrház, kápolna épült. 

 Tájcsnekné Marton Éva

Szinte a végső pillanatban jött a csoda: a föld mélyén rejtőző olajat tárt fel a magyar olajipart megteremtő Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság. 
Előbb Lovászi majd Kútfej határában is kőolajat és földgázt találtak.

A mező felfedezésére 1940-ben került sor az ország akkori első jelentős kőolajmezőjének, a budafai kőolaj- és földgáz-előfordulás megismerése után három évvel.

Az L-1 kút fúrása 1940-ben

Az első termelő olajkút, L-1 jelű, 1940. december 1-én állt üzembe. Néhány nappal később, 1940 decemberében már az L-2 és L - 3 jelű kút is termelt. Egy év alatt 22 fúrást mélyítettek és valamennyi sikeres volt, mindet termelésbe lehetett fogni. A termelés lendületesen nőtt, hamarosan felépült az üzem a két falu közé.
Hatására alapvetően megváltozott a környék arculata, a helybeli és a környező falvakban élő emberek élete. Vonzáskörzetének nagyságát jellemzi a Lovászi Kőolajtermelő vállalat fénykorának ingázóiról szóló összefoglaló 1960-ban. A helyben dolgozó ipari keresők száma: 1352 fő volt.

Az olajipar megjelenésével a falvak is lassan fejlődtek, a munkaalkalmak növekvő száma miatt. Az olajipar sok, magasan kvalifikált és fegyelmezett munkaerőt igényelt. Nagy számban jöttek ide az ország minden részéből, de helyből és a környéken élők közül is igen sokan helyezkedtek el az “üzem”-ben. A szénhidrogénkincs csökkenésével, majd a rendszerváltás utáni változásokkal a foglalkoztatottak létszáma visszaesett. A több cégre bomlott vállalat után legnagyobb foglalkoztatóként az OILTECH Kft maradt a községben. Ők folytatva korábbi tevékenységüket, továbbra is az olajipar műszaki kiszolgáló bázisaként működnek.

A “kemp”, ahogy az amerikaiak nevezték a lakótelepet, külön világ volt. Lakások és boltok, szociális létesítmények és utak, közvilágítás és gázvezeték - minap még nyomorban élők számára valódi urbanizációs forradalom. A MAORT támogatta az oktatást is, iskolát épített. Az utód vállalatok is nagyon jelentős összegekkel támogatták az óvodát, az általános iskolát, a helyi szakmunkásképzőt (ez később megszűnt).

A lovászi strand 1954 óta évtizedekig szabadidős és sportprogramokkal szolgált. Az 1950-ben átadott Olajbányász Művelődési Ház egy időben a megye legnagyobb kulturális intézménye volt; ma is 32 ezer kötetes könyvtárat, mozit és több klubot működtet.

Bolthálózata jó. Még a MAORT időkben épült a “Kantin”, amelyben étterem, mulató, fagylaltozó, kenyérbolt, húsbolt, ruhabolt, élelmiszerbolt valamint az emeleten leányszálló volt. Jelenleg is itt vannak a szakboltok, italbolt, étterem és szálló.

Az olajtermelés az 1960-as években érte el a maximumot. Akkor több mint 400 kutat fúrtak. Egy időben, Lovásziban volt az olajipar igazgatási központja is. A lovászi olajosok tárták fel és indították be a nagylengyeli mezőt, s az itteni szakemberek bázisát adták az alföldi olajipari szakembergárdának. Amikor a szénhidrogén-termelés csökkenni kezdett, sokan elköltöztek a dinamikusabban fejlődő területekre. Ez a folyamat felgyorsult a rendszerváltás után, amikor a korábban egységes olajipari vállalat felbomlása után egymással kooperáló részekre bomlott.

 
A kút körül kialakított emlékpark napjainkban

Kútfej házszámos térképe
(Kattintson a képre a nagyobb mérethez!)

 Főleg a Lakótelepen okoz gondot az ide tévedőknek a kaotikus házszámozás. A könnyebb tájékozódás érdekében készítettük el ezeket a térképeket.

A megjelent cikkekhez regisztrált felhasználóink hozzászólhatnak, kifejthetik véleményüket. Annak érdekében, hogy ez kizárólag az írott és íratlan erkölcsi normáknak megfelelően történjen, az írásokat ellenőrizzük. A moderátor a honlap erkölcsi normáiba ütköző, sértő tartalmak nyilvánosságát megszüntetheti, így

1. Az általánosan elfogadott normákba ütköző bejegyzéseket.
2. Hatályos jogszabályba ütköző („jogsértő”) tartalmat.
3. Valós személyes adatokat (például: lakhely, munkahely, stb.) közlő, vagy egyéb személyiségi jogokat sértő cselekményt megvalósító tartalmakat. (Kivételt képez, ha a felhasználó saját személyes adatait önként teszi közzé.).
4. Alpári, illetve agresszív, fenyegető hangnemű, durva, kirívóan és indokolatlanul közönséges megnyilvánulást, amely így zavarja. vagy veszélyezteti a kulturált párbeszédet, vitát.
5. A jó ízlést sértő, gyűlöletkeltésre vagy megfélemlítésre alkalmas témájú bejegyzést, illetve az ilyen témájú weboldalakra mutató hivatkozást tartalmazó bejegyzéseket.
6. Másokat, különösen az egyes felhasználókat sértő, lejárató véleményeket - személyeskedést - tartalmazó hozzászólásokat, különösen, amelyek a blog valamely felhasználójának kirekesztésére irányulnak.
7. Más felhasználókat vallási, etnikai, világnézeti, vagy egyéb szempontból sértő tartalmakat.
8. Témaidegen (offtopic) bejegyzéseket, amelyek a folyamatos társalgást feltűnően, szándékosan akadályozzák, zavarják.
9. A nyereségorientált terméket, vagy szolgáltatást hirdető tartalmakat.
10. A duplázást, adat többszörözést.
11. Azon bejegyzéseket, amelyek technikai vagy tartalmi szempontból veszélyeztetik az üzemeltetést, így különösen a törölt hozzászólások visszamásolását, törölt felhasználónév újraregisztrálását, illetve olyan felhasználónév regisztrálását, amely egy korábban törölt névre emlékeztet. Azonos megítélés alá esnek a fórumot elárasztó, hasonló tartalmú hozzászólások, akár egy cikken belül, akár több cikk hozzászólásaiban.
12. E-mailben megküldött felszólítás után törölhető az a felhasználó, aki felhasználói névként:
    a.) más jogos és méltányolható érdekeit sértő nevet
    b.) obszcén vagy trágár kifejezést, 
    c.) rasszista, mások lelkiismereti-, vallási-, nemzeti-, nemzetiségi hovatartozását gyalázó vagy sértő kifejezést, 
    d.) emberiségellenes ideológiákra, vagy ilyenekkel kapcsolatos  intézmények, vagy személyek, illetve terroristák, terrorszervezetek neveit, elnevezéseit, vagy rövidítéseit, vagy rájuk utaló nevet, kifejezést, vagy rövidítést 
    e.) burkolt vagy nyílt reklámhordozó kifejezést,
    f.) a Blogon már létező, vagy ahhoz a megtévesztésig hasonlító nevet,
    g.) az Üzemeltető jogos érdekeit, vagy jó hírnévhez fűződő jogait sértő nevet, elnevezést használ.