Lovászi természetföldrajzi viszonyait a mezsgyejelleg határozza meg. A sors keserű fintora, hogy a XX. században politikai földrajzi szempontból is ez volt a meghatározó. A település a Kerka-vidék (Hetés) és az annak részét képező Lenti – medence, valamint a Mura-völgyi-sík találkozási pontjánál fekszik. Távolabbról szemlélve a vidéket, azt a nyugat-magyarországi peremvidék részének tekintjük, ezt a földtani jellemzők is megerősítik. Hála a kőolaj-előfordulásnak, a rengeteg kutatófúrásnak, az átlagosnál sokkal részletesebb kép bontakozik ki előttünk a roppant mélységekről. Az öt-tíz millió évvel ezelőtt itt hullámzó Pannon-tenger több ezer méter vastag üledéket hagyott maga után homokkő, márga és agyag formájában. Mintegy ezer-ezerötszáz méter mélységben ezek a kőzetek rejtik az értékes kőolajat és földgázt: felszínre hozható részének nagyobbik hányadát már felhasználta az örökös energiaéhségben szenvedő XX. századi ember. A felszínen – főként a dombhátakon – ugyancsak a pannon üledékek dominálnak, míg a folyóvölgyben a jelenkori – esetleg néhány tízezer éves – folyóvízi hordalékok a jellemzőek. A tájat hajdanán erősen átformáló ős-Mura vidék kavicstakarója helyenként ugyanúgy előbukkan, mint a vályog és a vörös agyag. A térszín – alapvetően az Alpok hordalékkúpját képezi – általános lejtési iránya dél-délkeleti.

Az egész országra jellemző nedves kontinentális éghajlat errefelé különösen nedves: a csapadék eléri az évi kilencszáz millimétert. Ez a csapadék mennyiség a domboldalakról lefolyó számos kisebb patakot tart életben, vizüket a teraszos völgyben futó Kerka veszi fel. A térség éghajlatát, a fekvéséből adódóan, óceáni és mediterrán hatások is módosítják, lényegében mérséklik. Ez az oka az enyhébb télnek és a nem túl forró nyárnak. Az évi középhőmérséklet 9,5 Celsius-fok, amely alacsonyabb az átlagosnál, és kifejezetten alacsony az évi napfénytartalom. Ezzel összefüggésben korán, már október közepe előtt beköszöntenek errefelé a fagyok, amelyek rendszeresen április végéig előfordulnak.

Településünk határának meghatározó természetföldrajzi tényezője a Kerka. A folyó Vas megyében, a szentgotthárdi járásban fekvő Kerkafő (1920 óta Szlovénia) község határában ered. Zala megyét Dobraföldénél (ma Magyarföld) éri el, Csesztreg, Lenti, Szécsisziget, Lovászi és Kerkaszentkirály község határát érintve Muraszemenyénél éri el a Murát. Hossza mintegy hatvan kilométer, folyása a szabályozások előtt szeszélyesnek mondható, partjait végig füzesek kísérték. Nevének első említése Carcaként egy 1117 – 1121-ben kelt oklevélben fordul elő, eredete tisztázatlan. Van magyarázat, amely szerint Attila első feleségéről, Kerkáról vagy Krekáról kapta volna. Határfolyóként is szerepelt a Kerka menti községek között, a folyó medrének közepe képezte a határt.

Áradásaival, különösen Lovásziban, sokszor nagy károkat okozott. A réteket szinte minden évben elöntötte, a faluban is házakat sodort el vagy döntött romba. Legutóbb 1951-ben árasztotta el Lovászit, akkor néhány ház is elpusztult. 1952 után a malmokat leállították, többet közülük – így a lovászi malmot is – lebontották, a zsilipeket szétszedték.

A Tekéntetes Nemes Zala Vármegyének vízi leírásában (1832) olvasható: „Ezen folyónak ágya, minthogy rendetlen tekervényes, iszapos, és dőlt fákkal tellyes, mégis a rajta lévő, s egymást követő malmok is a vizet az ő rendes folyásában annyira felfogják, hogy majd minden nagyobb eső után á kerüllye fekvő viédékre ki csapna, és ezáltal több tetemes Károkat, a mellette lévő birtokosoknak szülve, - mivel a legszebb réteket, Legelőket, és erdőket, ezen gyakori kicsapongásával, elposványosétván, terméketlen, és hasznavehetetlenre változtatja: ezen esetre a tisztogatása az emlétett folyó ágyának, és az ebben heverő törzsökök és dültfáktól való fölszabadéttása, láczatik igen szükségesnek lenni…” de csak az 1846. és 1847. évi megyei közgyűléseken kerül napirendre a Kerka vizének rendezéséhez tartozó munkálatok teljesítése, ami azonban még hosszú ideig terv marad. 1960-ban végeztek komolyabb folyószabályozást az árvízveszély megelőzésére.

A régi, hússzegény világban jelentős szerepe volt itt a halászatnak. A Kerka vize 1950 előtt tiszta, iható minőségű, és halakban bővelkedett. A szabályozások előtt rákászat is folyt, főleg a tormaföldi és dobri patakban, de a Kerkán is. A szécsiszigeti és tormaföldi határnál a folyó medrének elterelése folytán keletkezett holtágon mindig gazdag volt a zsákmány, főleg ponty került a hálóba vagy a kosárba. A Kerkán csuka-, compó- és harcsafogás volt a leggyakoribb. A hirtelen elvonuló árvizek után nemegyszer hatalmas harcsák rekedtek a réti tócsákban: előfordult, hogy egész szekérrel lehetett a könnyű zsákmányt elszállítani.

A Kerka folyó a ma embere számára is érdekes. Bizonyíték erre a 2000-ben – a helyi Kerka- völgye Baráti Kör elnevezésű helyi civil szervezet által – szervezett Kerka túra. A túra fő célkitűzése az volt, hogy megkeressék Szlovéniában a Kerka forrását, és innen gyalogosan elindulva végig kövessék a folyó útját a Murába való torkolatáig.

Gyerekeknek és felnőtteknek is nagy élmény volt többek között, amikor elhelyeztük azt az emléktáblát, melyet a két nemzet trikolórjával kötöttünk át. Pár évtizede ez a túra elképzelhetetlen lett volna, ugyanis az államhatárokat mindkét oldalon szigorúan őrizték. Nem csoda, hogy egy 1973-ban íródott útikönyv a Kerka forrásvidékét Ausztriában jelöli meg. Valóban igaz, közel a hármashatárhoz, két völgy településtől délre, a szlovén határ túlsó oldalán Cepincinél (Kerkafő) ered, két ágból a mi kedvenc patakunk, folyónk, a Kerka. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy alig egy hónappal később egy másik csoport is felkereste a számunkra oly kedves vízfolyás eredetét, és a Geo-Environ Környezetvédő Egyesület tagjai Dr. Tóth Imre, a Szegedi Tudományegyetem tanára vezetésével kiépítette, új kútgyűrűt helyeztek el, majd a forrás fölé kis tetőt emeltek. Nekünk mégis jó érzés volt, hogy elsőként mi bukkantunk a forrásra, még eredeti állapotában. 

Településünk múltja

Lovászi Zala megye délnyugati felében a Kerka völgyében, annak jobb partján, a Lentit Letenyével összekötő út mentén fekszik.

A település neve arra utal, hogy a kora Árpád-korban az itt élők királyi szolganépek voltak. A település első írásos említését 1322-ből ismerjük. Az oklevél 1335. évi átirata szerint Károly Róbert király visszaadja Lyndvai István bán fia Miklósnak – a Bánffy család ősének – itt fekvő birtokait. 1347-ben Lyndvay Miklós és Márton és fiaik a vasvári káptalan közbejöttével visszaállítják a korábban lerombolt régi határjeleket. A későbbi oklevelek 1408-ban a lovászi Nagy Jakabot, 1416-ban Lovászi Bálintot, 1452-ben Lovászy Elles Jánost, mint helyi nemeseket említik. 1415-ben Zsigmond egy, a Kerke melletti Lovásziban fekvő, hét és fél jobbágytelekből álló részbirtokot adományozott Széchy Miklósnak. 1469-ben tűnik fel az oklevelekben Lovászi Barkóczy János, mint királyi ember.

A török időket a falu szerencsésen átvészelte, bár 1593-ban egy nagyobb arányú ellenséges portya során a település jelentős része elpusztult. És a lakosság nagy része is rabságba került. Ezzel együtt a XVII. század során a gyakran felégetett és lerombolt szomszéd falvak lakói éppen itt leltek menedéket.

A jelenlegi falu csupán 1964-ben jött létre két ősi település, Lovászi és Kútfej egyesítésével. Kútfej első ismert birtokosa Haholt István fia Lyndvai István volt. A falut egészen 1644-ig a család leszármazói birtokolták. Tőlük a birtok Nádasdy Tamásra, majd annak fővesztése után a kincstárra szállt. A török időkben a falu teljesen elpusztult. Újratelepítése 1676-ban indult meg. A birtokot 1690-ben Esterházy Pál nádor szerezte meg, s a család egészen 1848-ig, mint a lendvai uradalom részét birtokolta azt. 1770-ben az Esterházyaknak Kútfejen hat egész telkén tizennégy jobbágy és hét házas zsellércsalád élt. 1780-ban Lovászit négy földesúr birtokolta.

A földművelés mellett jelentős megélhetési forrást biztosítottak a Kerka-melléki szőlők. E kultúráról már XII. századi okleveleink is szólnak. A Lovászi-szőlőhegyet 1374-ben említik. Az oklevél tanúsága szerint a falu határa hosszasan a hegyi szőlők között vezetett. A XVIII. Századi adóösszeírások is „jól tartható, nemes borokat termelő” faluként írják le. Itt a szőlőhegyen már 1714-ben állott egy fából épített kis kápolna. Ezt Jakasics András 1747-ben téglából át-, illetve újjáépítette. A kápolna a második világháború alatt elpusztult.

A trianoni békeszerződés következtében az amúgy is peremhelyzetben lévő település sorsa szinte kilátástalanná vált. 1930-ban, Lovásziban, 290 gazdaságban művelték a falu mintegy 1074 holdas határát. Kútfejen is hasonló volt a helyzet. 1935-ben 235 gazdaságból 205 nem haladta meg az öt holdat. A földhiány következtében sokan kényszerültek summás munkára. ők elsősorban Tolna, Fejér és Baranya megyékben kényszerültek munkát vállalni.

Ebben a szinte kilátástalan helyzetben, amikor a német hadsereg a franciaországi bevonulásra készülődött, a MAORT (Magyar Amerikai Olajipari Rt.), Lovászi, Kútfej és Tormafölde határában kiváló minőségű kőolajat talált. Az első termelő kutat 1940. december elsején állították üzembe. Szűk egy év alatt a térségben 22 kutat mélyítettek, és valamennyi sikeres volt. A termelés üteme dinamikusan nőtt. Hamarosan felépült a két falu között az üzem is, mellette pedig egy önálló olajos lakótelep. A kemp - ahogy a telepet nevezték – külön világ volt. Két emeletes, úgynevezett „pontházak” épültek. Lakások és boltok (cipő bolt, hús bolt), szociális létesítmények (orvos, fogorvos, gyógyszertár), utak, közvilágítás és gázvezeték, iskola, strand, sportlétesítmények (futballpálya öltözővel, tekepálya, teniszpálya), kultúrház, kápolna épült. 

 Tájcsnekné Marton Éva

Szinte a végső pillanatban jött a csoda: a föld mélyén rejtőző olajat tárt fel a magyar olajipart megteremtő Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság. 
Előbb Lovászi majd Kútfej határában is kőolajat és földgázt találtak.

A mező felfedezésére 1940-ben került sor az ország akkori első jelentős kőolajmezőjének, a budafai kőolaj- és földgáz-előfordulás megismerése után három évvel.

Az L-1 kút fúrása 1940-ben

Az első termelő olajkút, L-1 jelű, 1940. december 1-én állt üzembe. Néhány nappal később, 1940 decemberében már az L-2 és L - 3 jelű kút is termelt. Egy év alatt 22 fúrást mélyítettek és valamennyi sikeres volt, mindet termelésbe lehetett fogni. A termelés lendületesen nőtt, hamarosan felépült az üzem a két falu közé.
Hatására alapvetően megváltozott a környék arculata, a helybeli és a környező falvakban élő emberek élete. Vonzáskörzetének nagyságát jellemzi a Lovászi Kőolajtermelő vállalat fénykorának ingázóiról szóló összefoglaló 1960-ban. A helyben dolgozó ipari keresők száma: 1352 fő volt.

Az olajipar megjelenésével a falvak is lassan fejlődtek, a munkaalkalmak növekvő száma miatt. Az olajipar sok, magasan kvalifikált és fegyelmezett munkaerőt igényelt. Nagy számban jöttek ide az ország minden részéből, de helyből és a környéken élők közül is igen sokan helyezkedtek el az “üzem”-ben. A szénhidrogénkincs csökkenésével, majd a rendszerváltás utáni változásokkal a foglalkoztatottak létszáma visszaesett. A több cégre bomlott vállalat után legnagyobb foglalkoztatóként az OILTECH Kft maradt a községben. Ők folytatva korábbi tevékenységüket, továbbra is az olajipar műszaki kiszolgáló bázisaként működnek.

A “kemp”, ahogy az amerikaiak nevezték a lakótelepet, külön világ volt. Lakások és boltok, szociális létesítmények és utak, közvilágítás és gázvezeték - minap még nyomorban élők számára valódi urbanizációs forradalom. A MAORT támogatta az oktatást is, iskolát épített. Az utód vállalatok is nagyon jelentős összegekkel támogatták az óvodát, az általános iskolát, a helyi szakmunkásképzőt (ez később megszűnt).

A lovászi strand 1954 óta évtizedekig szabadidős és sportprogramokkal szolgált. Az 1950-ben átadott Olajbányász Művelődési Ház egy időben a megye legnagyobb kulturális intézménye volt; ma is 32 ezer kötetes könyvtárat, mozit és több klubot működtet.

Bolthálózata jó. Még a MAORT időkben épült a “Kantin”, amelyben étterem, mulató, fagylaltozó, kenyérbolt, húsbolt, ruhabolt, élelmiszerbolt valamint az emeleten leányszálló volt. Jelenleg is itt vannak a szakboltok, italbolt, étterem és szálló.

Az olajtermelés az 1960-as években érte el a maximumot. Akkor több mint 400 kutat fúrtak. Egy időben, Lovásziban volt az olajipar igazgatási központja is. A lovászi olajosok tárták fel és indították be a nagylengyeli mezőt, s az itteni szakemberek bázisát adták az alföldi olajipari szakembergárdának. Amikor a szénhidrogén-termelés csökkenni kezdett, sokan elköltöztek a dinamikusabban fejlődő területekre. Ez a folyamat felgyorsult a rendszerváltás után, amikor a korábban egységes olajipari vállalat felbomlása után egymással kooperáló részekre bomlott.

 
A kút körül kialakított emlékpark napjainkban

Kútfej házszámos térképe
(Kattintson a képre a nagyobb mérethez!)

 Főleg a Lakótelepen okoz gondot az ide tévedőknek a kaotikus házszámozás. A könnyebb tájékozódás érdekében készítettük el ezeket a térképeket.

A megjelent cikkekhez regisztrált felhasználóink hozzászólhatnak, kifejthetik véleményüket. Annak érdekében, hogy ez kizárólag az írott és íratlan erkölcsi normáknak megfelelően történjen, az írásokat ellenőrizzük. A moderátor a honlap erkölcsi normáiba ütköző, sértő tartalmak nyilvánosságát megszüntetheti, így

1. Az általánosan elfogadott normákba ütköző bejegyzéseket.
2. Hatályos jogszabályba ütköző („jogsértő”) tartalmat.
3. Valós személyes adatokat (például: lakhely, munkahely, stb.) közlő, vagy egyéb személyiségi jogokat sértő cselekményt megvalósító tartalmakat. (Kivételt képez, ha a felhasználó saját személyes adatait önként teszi közzé.).
4. Alpári, illetve agresszív, fenyegető hangnemű, durva, kirívóan és indokolatlanul közönséges megnyilvánulást, amely így zavarja. vagy veszélyezteti a kulturált párbeszédet, vitát.
5. A jó ízlést sértő, gyűlöletkeltésre vagy megfélemlítésre alkalmas témájú bejegyzést, illetve az ilyen témájú weboldalakra mutató hivatkozást tartalmazó bejegyzéseket.
6. Másokat, különösen az egyes felhasználókat sértő, lejárató véleményeket - személyeskedést - tartalmazó hozzászólásokat, különösen, amelyek a blog valamely felhasználójának kirekesztésére irányulnak.
7. Más felhasználókat vallási, etnikai, világnézeti, vagy egyéb szempontból sértő tartalmakat.
8. Témaidegen (offtopic) bejegyzéseket, amelyek a folyamatos társalgást feltűnően, szándékosan akadályozzák, zavarják.
9. A nyereségorientált terméket, vagy szolgáltatást hirdető tartalmakat.
10. A duplázást, adat többszörözést.
11. Azon bejegyzéseket, amelyek technikai vagy tartalmi szempontból veszélyeztetik az üzemeltetést, így különösen a törölt hozzászólások visszamásolását, törölt felhasználónév újraregisztrálását, illetve olyan felhasználónév regisztrálását, amely egy korábban törölt névre emlékeztet. Azonos megítélés alá esnek a fórumot elárasztó, hasonló tartalmú hozzászólások, akár egy cikken belül, akár több cikk hozzászólásaiban.
12. E-mailben megküldött felszólítás után törölhető az a felhasználó, aki felhasználói névként:
    a.) más jogos és méltányolható érdekeit sértő nevet
    b.) obszcén vagy trágár kifejezést, 
    c.) rasszista, mások lelkiismereti-, vallási-, nemzeti-, nemzetiségi hovatartozását gyalázó vagy sértő kifejezést, 
    d.) emberiségellenes ideológiákra, vagy ilyenekkel kapcsolatos  intézmények, vagy személyek, illetve terroristák, terrorszervezetek neveit, elnevezéseit, vagy rövidítéseit, vagy rájuk utaló nevet, kifejezést, vagy rövidítést 
    e.) burkolt vagy nyílt reklámhordozó kifejezést,
    f.) a Blogon már létező, vagy ahhoz a megtévesztésig hasonlító nevet,
    g.) az Üzemeltető jogos érdekeit, vagy jó hírnévhez fűződő jogait sértő nevet, elnevezést használ.

Labdarúgás

Már a 40-es évek elején alakultak csoportok, akik egymás között baráti mérkőzéseket játszottak. Később a különböző dolgozói kollektívák vetélkedtek egymással a kaszálók zöld füvén. Ezekből a tehetséges emberekből szerveződött az a mag, amely később a futball csapatot alkotta. Kezdetben a szomszédos községek csapataival játszottak meghívásos mérkőzéseket, de eljutottak Lendvára, Muraszombatra, Csáktornyára és Körmendre is. Felkészülésüket Apáti Lajos játékosedző irányította.

Ennek az időszaknak a játékosai: Apáti Lajos, Baka László, Csögi András, Raum Dezső, Aranyos Árpád, Szőke István, Wachtl Ferenc, Stefanek József és Ferenc, Seres Ferenc, Kovács Gyula, Szokol Antal, Németh József, Lőrincz József, Hermán József, Vatulik Lajos. Stefanek Ferenc később a Lendva SK szlovén bajnokságot nyert csapatának kapusa lett.

Szervezett bajnokságról ekkor még nem beszélhetünk. A lovászi szakosztály 1943-ban alakult meg, és készült el a futballpálya a “Szúnyog kemp” melletti erdős részen. Már egy évvel korábban együtt edzett a csapat. Amíg nem rendelkeztek megfelelő játéktérrel, Lentiben játszották mérkőzéseiket.

Labdarúgóink a Déli Alszövetséghez tartoztak, ami azt jelentette, hogy Pécs környéki csapatkkal kellett megküzdeniük a bajnokságban.

A labdarúgóklub létrejöttétől több néven is szerepelt. a bélyegzőlenyomatok a következő feliratokról tanúskodnak: Dunántúli Olajvidéki Sport Egyesület (DOSE), MAORT Munkás Sport Egylet, Lombik Sport Egyesület, Szikra Sport Kör, Bányász Sport Kör, Olajmunkás SE, Bányász SK.

Az idegenbli mérkőzéseikre a játékosok egy nappal előbb elindultak, az olajipar által rendelkezésükre bocsátott 3 tonnás teherautóval. Platójára fabódét szereltek, abban utaztak a játékosok és a szurkolók. A szállodai és étkezési költségeket a szakosztály fizette. A szurkolók is nagy lelkesedéssel támogatták a csapatot, több mint 300-an váltottak ki pártoló tagsági igazolványt. a játékosok szabadidejükben, műszak után tartották edzéseiket. Innen elkésni nem illett, de nem is volt tanácsos, mert büntetést vont maga után.

1946 után nagy változások következtek be a helyi labdarúgóéletben. A sportvezetőség több kiváló képességű játékost igazolt a felsőbb osztályokból. Ekkor került Lovásziba a fővárosból Frenák és Kránicz, más egyesületekből Finta, Mészáros, Bencsik, Fülöp, Pető és Zalán. Megszületett a mai napig is emlegetett lovászi “aranycsapat”, Zalán József, Petrovai József, Wachtl Ferenc, Aranyosi Árpád, Baka László, Kránitz Pál, Mészáros János, Hermán József, Fülöp János, Bencsik Ferenc, Oláh Rezső, Frenák Rudolf összeállításban. A bajnokságban 1947-ben 4., 1948-ban már első helyen végeztek.

1950-ben egyesítették a labdarúgó bajnokságot. Az NB III országosan a megyei bajnokságok rendszerévé vált. Így került Lovászi a zalai csoportba. Az összeállítás: Tihanyi István, Németh József, Baka László, Kelemen István, Héjja Mátyás, Farkas, Hermán József, Pusztai sándor, Süket László, Süket Ferenc, Pető. Ez az együttes végig az élmezőnyhöz tartozott, de nem kerülhetett fel a második csoportba, mert Zalaegerszegen a játékvezetői hármas elfogult közreműködésével 3:0-ra kikaptak a Vörös Meteortól. Meg nem adott gól, két kiállítás, jogtalan tizeneggyes is előfordult a mérkőzésen. A labdarúgás népszerűségét bizonyítja, hogy ebben az évben megalakult a második helyi csapat is, a Lovászi Bástya, amely később Dózsa néven szerepelt. Kataonacsapatként a megyei bajnokságban játszottak néhány évig.

Az ezt követő években a többször átszervezett NB III különböző csoportjaiban játszott csapatunk. 1968-tól a megyei I. osztályban szerepeltek. Az 1970-es évek elején ismét lehetőségük lett volna a feljutásra, de az akkori sportvezetőség a másik olajos települést támogatta, akik viszont nem tudtak élni az alkalommal. ekkor igazolta Szabó Lászlót a ZTE NB I.-es csapata.

A mélypont 1980-81.-ben következett be, az igen gyenge játékot produkáló szakosztályt már-már a megszűnés veszélye fenyegette, kiestek a megyei bajnokságból. A gyengüléshez a TOTO-botrány is hozzájárult, ami miatt több helyi játékost eltiltottak a további játéktól. Egy rövid megyei szereplés után napjainkban a Lenti Városkörnyéki Bajnokságban játszik a csapat.

TEKE

A lovászi tekepálya a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT) alatt épült 1944-ben. 1958-ban, majd 1967-ben b?vítették, 1981-ben automatizálták a pályát. 1988-ban m?anyag burkolatot kapott. A szakosztály 1953-ban alakult, az alapító tagok: Károlyi Ernő, Nyitrai Sándor, Ságh Pál, Kovács Sándor, Lengyel József, Soós Károly, Makaró Ferenc, Szabó Imre.

Az 1950-es években a területi bajnokságban szerepeltek Baranya, Somogy és Zala megye csapataival. Vállalati szinten a bányász csapatokkal vívtak mérkőzéseket, így szerepeltek Siófokon, Tatabányán, Oroszlányban is. Ismertségüknek köszönhetően 1960. június 24-én a magyar női és férfi válogatott tartott bemutató edzést, ahol itt voltak az akkori csúcstartók is. Ez az esemény sok új hívet szerzett a szakosztálynak.

A megyei bajnoksáot többször megnyerte csapatunk, végül 1965-ben sikerült az osztályozót megnyerve felkerülni az NB II.-be. Az akkori csapat: Ságh Pál, Margitai Lajos, Makaró Ferenc, Soós Károly, Kovács Sándor, Bocskor Sándor, Szabó Imre. Az év végére Ságh Pált Zala megye legjobb férfi sportolójává választották, ugyanakkor a csapat a ZTE mögött a második lett. 1968-tól felfelé ívelt a csapat útja. Sütő László, Ságh Pál és Szabó Imre a Miskolcon rendezett minősítési versenyen megjavította az országos csúcsot. Hazai mérkőzéseiket mind megnyerték és idegenben is gyűjtöttek pontokat. Végül a második helyen végeztek a bajnokságban. az első hely az NB-I.-be jutást jelenthette volna. A csapat magára vonta a figyelmet, meghívták a nemzeti válogatottba Sütő Lászlót és Nagy Lászlót. Sajnos az átigazolások nagyon meggyengítették a csapatot, így nem bírta a II. csport színvonalát. Az NB-III-ban az utánpótlás nevelése lett a fő cél. A fiatal tehetséges játékosokat azonban igazolták a nevesebb csapatok, itt tudták bizonyítani tahatségüket. Ernszt Gyula az FTC játékosa lett. Bali József és Nagy László a fővárosban ifjúsági válogatott, 1975-ben Ifjúsági Európa Bajnok, majd felnőtt országos bajnok lett, állandó tagja a válogatottnak Sütő László mellett. Országos hírnévre tett szert Hermán Tibor és Szabó Ferenc is.

1975-től több mint tíz éven át veretlenek voltak hazai pályán. 1985-ben karnyújtásnyira voltak az NB-II-be kerüléstől, de néhány sportvezető rossz hozzáállása miatt ez meghiusult. 1986 tavaszán barátságos mérkőzésen vendégül látták a Ferencváros csapatát, akiket 6:2 arányban legyőztek. Az FTC-ben szerepelt a világbajnok Csányi Béla és az egykori lovászi játékos Sütő László is.

1987-ben meghalt Ságh Pál a csapat motorja. Emlékére évente megrendezi a Zala Megyei Tekézők Szövetsége a Ságh Pál emlékversenyt. A későbbiek során a sok átigazolás miatt a csapat csak a megyei bajnokságban indulhatott.

Szabó Krisztián és Bíró Attila 2000-ben aranyérmet szereztek az Országos Serdülő és Ifjúsági Bajnokságon. Szabó Krisztiánt meghívták a serdülő válogatottba és részt vett Celjén a világbajnokságon is. Az NB-I-es ZTK-FM Vas tekecsapatában három egykori lovászi játékos játszott és nyert bajnokságot: Hermán Ferenc, Szabó Krisztián és Tamás Renátó.

Hely

Újfalusi tó

Hungary

46° 30' 59.076" N, 16° 31' 40.7532" E

A Lovászi Bányász Horgászegyesület 1946-ban alakult az olajiparban dolgozó és a környékbeli falvak horgászainak kezdeményezésére. Kezdetben a környékbeli folyók, holtágak vizein gazdálkodtak, majd az ötvenes években megindult építkezésekhez szükséges kavics bányászata nyomán kialakúlt bányatavakon is telepítettek halat és már 500 körüli taglétszámot jegyeztek. Később a környéken megalakult a lenti, majd a letenyei egyesület, így a taglétszám 2-300 főre csökkent. Az új halászati törvény szerinti pályázati rendszerben elveszítettük a muraszemenyei bányatavak, a Kerka és az Adovány patakok halászati jogát és csak a Mura folyó holtágai és a kerkaszentkirályi kis kavicsbánya halászati joga maradt meg. 2011-ben sikerült bérleti szerződést kötni az Ujfalusi tó tulajdonosával a tó halászati bérletére és már ebben az évben telepítettünk 3.993 kg 3 nyaras pontyot és 340 db dévér keszeget, valamint 2.000 db előnevelt süllő ivadékot. A tóban rengeteg az 5-40 dkg-os ezüst kárász. 

2012. évben telepítésre került 6.380 kg 3 nyaras ponty, 50 kg amur, 2.000 db süllő ivadék és 340 kg keszeg. Az elmúlt két év fogási eredményei alapján megállapítható, hogy a betelepített hal mennyiségének 60%-a még bent van a tóban.

A két évi átlagfogás meghaladja a 26 kg/fő mennyiséget.

Az Újfalusi tó Tornyiszentmiklós határában, közvetlenül az országhatár mellett, nagyon szép természeti környezetben van. Tagjaink sokat dolgoztak a terület és a tópart rendezésén, így alakult ki a jelenlegi szép környezet. Gépkocsival könnyen megközelíthető Tornyiszentmiklós irányából az ún. "Mérnök út"-i felüljárón áthajtva az autópálya szervízútján, vagy rövidebb murvás úton a szlovéniai Pince község felüljárójának szervíz uti csatlakozásáról. Ezt az oldal alján lévő térképrészletre kattintva is áttekintheti.

A tavon csak az egyesület tagjai horgászhatnak, napijegyes horgászat nem folytatható. Tagjaink naponta 2 db, hetente 4 db és évente 20 db pontyot és naponta 3 kg egyéb halat foghatnak. (2011-ben az egy főre jutó fogás 27 kg ponty)

Nem egyesületi tagoknak:

Kerka- Cserta- Adovány és Kebele patakokra érvényes területi engedély: 4500,- Ft

Továbbra is lehetőség van kezdő horgászoknak állami horgászvizsga letételére.
Előzetes bejelentkezéssel és felkészüléssel: 3500,- Ft 

Horgászni az Országos és Egyesületi Horgászrend szerint lehet minden év március 15 és november 30 között minden nap napkeltétől napnyugtáig. (június, július és augusztus hónapokban este 22 óráig)

Éjszakai horgászat, fürdőzés és csónak használata TILOS!

Gyermek éves területi engedély is váltható 6 éves kortól: felnőtt tagunk gyermeke, unokája esetében 2.500,- Ft, nem tagunk gyermekének 5.000,- Ft. A gyermek maximum 4 méteres spiccbottal, 0.15-ös zsinórral, úszós felszereléssel horgászhat és napi 1 kg egyéb halat foghat.

Az érdeklődők bővebb tájékoztatást kaphatnak Pálla Miklós HE elnöktől személyesen (Lovászi, Lakótelep 71.) vagy a 06-92-376-682 számú vonalas, a +36-70-391-5266.

Ügyfélfogadási hely és idő: január 19, 26, február 16, március 9 szombaton 8-11 óráig az Egyesület irodahelyiségében, az orvosi rendelő alagsorában. Pince községben Roland vendéglőjében február 9-én 8-11 óráig. Tornyiszentmiklóson a vendéglőben március 2-án 8-11 óráig.

Az Ujfalusi tóra a befizetési határidő 2013. március 31. Egyéb vizekre június 30.

A késve fizetők 3% pótlékot fizetnek.

Okmányiroda nyitvatartása:

8960 Lenti, Zrínyi Miklós u. 4. Pf.: 94. 
Tel.: 92/553-900
Fax.: 92/553-955, 92/553-957
Ügyfélfogadás:

Központi orvosi ügyelet Lentiben

8960. Lenti, Templom tér 10.

Tel.: 92/351-911

Rendőrség körzeti megbízott elérhetősége

Iroda: 8878. Lovászi, Kútfej út 112.

Fogadóóra: minden páros héten keddenként 8-10 óra a fenti irodában