Lovásziban a termelési üzemben dolgozott Kiss Gábor olajmérnök, aki takarékos és gondolkodó ember lévén mindent megtett annak érdekében, hogy megalkossa a leghatékonyabb gázkonvektort. Hamar kiszámította, hogy a termelt hő igen nagy része hasznosítatlanul távozik a kéményen keresztül.

1967. május 30-án szolgálatteljesítés közben hősi halált a kútfeji őrs két határőre. Történetükre emlékezzünk a határőrség egyik kiadványában megjelent írás segítségével:

Abban az időben a műszerészműhelyben peregtek napjaim, éltem az olajosok mindennapi életét. Egyik feladatom a gázátadó állomások karbantartása volt, ahol bizony gyakran kerültem kapcsolatba azzal az anyaggal, amivel a földgáz szagosításáról gondoskodnak. Az etil-merkaptán tömény állapotban hihetetlenül büdös tud lenni! Az a fokhagymás, döglött görény szag teljesen beleette magát a szerszámokba, az ember bőrébe. Egy-egy ilyen művelet után napokig érezni lehetett, gyakran előfordult, hogy ha valahova beléptem valamilyen munkát végezni, ott rögtön zárták a gázcsapokat, szellőztettek, mert azt hitték, hogy gázszivárgás van!

A sok vidám történet között álljon most itt egy nagyon szomorú, kollégánk, barátunk, Kovács János haláláról.

Jancsi a rétegnyomásmérő csoportban dolgozott, készült a nyugdíjas napokra. Tervezgette már, hogy hogyan fogja beosztani napjait, mennyi időt tölt szőlőjében, gyümölcsfái gondozásával. És elérkezett az utolsó munkanap! Társai ugyan biztatták, hogy maradjon a telephelyen, de a napsütéses időben felkapaszkodott ő is a műszerkocsira, hogy még egyszer végrehajtsa a begyakorlott munkafolyamatokat, méréseket.